A napraforgók titkos élete.

A tavasz és a nyár a virágok pompájáról szól. Az erdők, mezők ösvényeit járva szebbnél-szebb virágok mosolyognak ránk széttárt szirmaikkal. Egyesek magányosan élik életüket, vannak, akik kisebb csoportokba verődnek, de olyanok is akadnak, akik hatalmas területeket vesznek uralmuk alá, és amíg a szemünk ellát, beborítják az egész határt. Kora tavasszal a még csupaszon álló fák árnyékában, keltikék terítettek színes szőnyeget lábaink elé. Június elején piros pipacstengerben úsztak a rétek, most pedig a napraforgók mosolyognak ránk kedves kis arcocskájukkal. Számomra ők képviselik a nyár legüdébb színfoltját.

A napraforgó hazán egyik legkedveltebb haszonnövénye, és olajának kedvező hatása miatt gyógynövénynek számít. Egyéves növények, akik szereti a meleg nyári napokat, és a napsugarak szikrázó fényét. Sudár termetükkel és csinos szirmaikkal, melyek a nap sárgájában játszanak, ügyesen szívünkbe lopják magukat.

A napraforgók nem csak szépségük és jótékony hatásuk miatt kedveltek, hanem viselkedésük is ámulatba ejtő, melyre időről-időre rácsodálkozunk. Van egy olyan tulajdonságuk, melyet a nevük is magában hordoz, hogy képesek az égbolton haladó nap korongjának a helyzetét követni. Jól megfigyelhetjük mink is, hogy a növekedésben lévő növény feje, mindig a nap helyzetével megegyező irányba néz. Amikor a pirkadat első jelei megjelennek az égbolton, apró fejeikkel már a napkeltét figyelik és várják, hogy az első sugarak felmelegítsék őket a hűvös éjszaka után. Majd ahogy a nap halad nyugat felé, ők úgy fordulnak utána, amikor pedig nyugovóra tér, ők az éj leple alatt tovább folytatják mozgásukat, hogy mire eljön a pirkadat újra, a nap felé fordulva várják az első melengető sugarakat. Amikor a növény kifejlődik, ez a mozgás megáll, elnehezült fejeikkel már nem követik a nap állását, hanem kelet felé beállva élik tovább a napjaikat egészen addig, amíg egy szép őszi napon be nem takarítják őket.  

A napraforgók rejtélyes életére hosszú éveken át nem találtak magyarázatot, mígnem a tavalyi esztendőben a Kaliforniai Egyetem kutatóinak sikerült megfejteni, ezeknek a csodálatos növényeknek a titkát. A szemmel látható megfigyeléseinkre megszületett a magyarázat. A fiatal, még növekedésben lévő növényeket egy belső óra vezérli, mely a nap fényének a hatására a napraforgók növekedését szabályozza. Ez a növekedés napszakonként eltérést mutat, azaz a szár nem egyenletesen növekszik. Napkelte után a világos, napsütéses időszakban a növény kelet felé eső oldalában lévő sejtek az aktívabbak, így azon az oldalon figyelhető meg a növekedés, míg éjszaka ennek éppen az ellenkezője történik, azaz a nyugati felé eső oldalában lévő sejtek aktivizálódnak, így azon oldala növekszik. Így ez a magyarázata annak, amit mi szemeinkkel látunk, hogy a napraforgók a nap felé fordulva élik az életüket a növekedésük szakaszában, melynek köszönhetően sokkal jobban tudnak fejlődni, növekedni. De most joggal lehetne kérdezni, hogy a kifejlett növények miért kelet felé néznek, és miért a felkelő nap sugarait várják? Erre pedig igen egyszerű a magyarázat. A hűvös éjszaka után minden élőlény arra törekszik, hogy testük minél előbb átmelegedjen, és ezt az átmelegedést a felkelő nap sugarai biztosítják a számukra. A napraforgók sincsenek ezzel másként, virágba borult tányérjaikkal minden áldott reggelen arra várnak, hogy a nap melengető sugarai végigsimítsák őket. Hiszen, ha a virágaik kellemesen át vannak melegedve, sokkal vonzóbbá teszik őket, a beporzásukat végző méhek és egyéb rovarok számára, akik a reggeli időszakban a legaktívabbak. Ennek a tulajdonságuknak köszönhetően ők sokkal nagyobb előnyhöz tudnak jutni, és már kora reggel zümmögő rovarok serege veszi őket körbe, mely elengedhetetlen a sikeres szaporodásukhoz.

A napraforgók egyik ékes bizonyítékai annak, hogy lássuk, milyen csodákat is rejt a természet, hogy a benne otthonra lelt élőlényeket segítse fejlődésük, növekedésük és egész életük alatt.