A tavasz első reménysugarai

Az idei tél nem bánt szűkösen a hideggel és a hóval, és még koránt sincsen vége. A mi vidékünkön december közepétől hol vékonyabb, hol vastagabb hó dunna fedte be a tájat. De ez így is van rendjén, hiszen így szép a tél, és a szépség mellet fontos is a puha hótakaró az erdők, mezők növényei számára.

Azonban annak ellenére, hogy február eleje van, mégis megjelentek a még oly messzinek tűnő kikelet első reménysugarai. Hisz mi is jelezhetné szebben a tavasz közeledtét, mint az erdők törékeny virágai, a csillagszemű kikeleti hóvirágok.

Ha fellapozzuk a növényhatározó könyveket, láthatjuk, hogy a kikeleti hóvirág virágzásában februártól áprilisig gyönyörködhetünk, de kedvező időjárás esetén vannak évek, amikor még előbb is szárba szökkennek. Mivel jól tűrik a fagyot és a hideget, akár a keményebb mínuszokban is elődughatják aprócska kis fejeiket, még a vastag hótakaró alól is. Ez pedig az idei esztendőben is így történt. Az elmúlt hetekben végig vastag hó dunna fedte be a kiserdő ösvényeit, mely dunna az elmúlt hétvégén, a hirtelen jött enyhülés hatására olvadásnak indult. A hatalmas fák védelmében élő hóvirágok pedig, úgy döntöttek, hogy ők biz tél ide vagy oda, elkezdenek a tavaszra készülődni. A leveleik már szépen kezdenek előbújni, közöttük pedig ott lapulnak a tőkocsányokon
pihenő bimbóik. Az, hogy fejlődésük hogyan alakul, nagyban függ a következő időszak időjárásától. Ha visszatér a hideg és a hó, akkor lassabban kezdenek neki az igazi pompájuknak, de, ha marad az enyhébb idő, akkor napról napra egyre nagyobbak lesznek, míg majd egy szép téli reggelen elkezdik szirmaikat szétbontogatni, csillagszemeikkel pedig rámosolyogni a körülöttük elterülő világra.