Készül a természet az őszre

 Ágas homokliliom

Ágas homokliliom

 Pelyhes kenderkefű

Tölgymakk

Kökény

Gímszarvas tehén

 Júdásfülegomba

Gímszarvas tehén

Szeretem a kora reggeleket, amikor a nap sugarai még a hegyek ormai mögött készülődnek az új nap köszöntésére, majd szép lassan előbújnak egymást követve, hogy fényükkel beragyogják az erdőket és mezőket. Ezekben az órákban, ilyenkor nyáron is barátságos az időjárás. A levegőben még tisztán érződik a hajnal üde lehelete, a fűszálakon az éjszaka könnyei pihennek, az erdő fáinak védelmében pedig oly jól érződik az avar fanyar, de mégis kellemes illata. Ilyenkor nyugodt és békés a táj. A nappali életét elő állatok ilyenkor kezdik szemeikből kitörölni kedves álmukat, az éjszakai vadászok pedig ebben az időszakban húzódnak vissza pihenő vackukba. Amikor időm engedi kora reggel indulok sétámra, hogy a napkelte első simítása a fák rengetegében érjen.

Az elmúlt hetekben szinte nem telet el úgy egyetlen nap sem, hogy ne áztatta volna csapadék a tájat. Nagyon nagy szükség is volt az éltető vízre, hiszen a természet lakói már szomjasan és tikkadtan tengődtek a nyári forróságban.
Amikor utamra indultam a fák közt még félhomály ült. A bodzabokrok ágai közt vörösbegy ébredezett. Kedves csettegését a gyenge szél láthatatlan karjára kapta és vitte, repítette tova. Ő volt az egyedüli aki megtört az erdő csendjét. A fák levelei közé a közelgő ősz már egyre több sárga szint lop. Ezek a sárga levelek pedig egymást követve hullnak a talajra, hogy a tavalyi barna avart üde foltokkal díszítsék.

Szemmel láthatóan készülődik a természet a bőség idejére. A nyári nap már érleli az erdők terméseit, hogy mire eljön az ősz, asztala finom falatokkal legyen teli. A vadszeder bokrok zöld levelekkel díszített rengetegében már fényes érett bogyók lapulnak meg, a csipke termései szépen kezdenek pirulni, akárcsak a galagonya bokrok aprócska bogyói. A fekete bodza bokrokon is már fényes fekete terméseket rejtenek zöld leveleik között, ahol a nap érlelő sugarai sokat melengetik őket. Az erdő azon részén, ahol a napsugarak csak ritkán tudnak belopakodni ott még zöldek a termések, de mire elérkezik az ősz, ők is bérnek, hogy tollas vendégeiket jól tudják lakatni. A hegyoldal egyik részén kökénybokrok leltek otthonra, akik tavasszal fehér virágaikat dédelgetik, ilyenkor nyár vége felé pedig kéklő terméseik érlelik.

Szeretem az erőnek ezt a részét, hiszen itt nem csak bőséges eleséget kínáló cserjék élnek, hanem szebbnél-szebb virágok is otthonra leltek. Július végén, augusztus elején van a hegyoldal egyik legszebb virágának a pompája, ő az ágas homokliliom. A tavalyi esztendőben nagyon sokan voltak, büszkén nyúltak a fűszálak fölé, hogy szépségüket tisztán látni lehessen. Idén azonban közel sincsenek annyian, sőt az olykor vadul tomboló viharok a nagy részüket meg is tépázták. Egy-két szál álldogált csak a tölgyfák védelmében. De nem csak bennük okoztak károkat a viharok. Sok fát taszítottak a talajra, egyeseket gyökerestől kicsavartak, másokat derékba törtek az orkán erejű szelek.

A bőséges csapadék nyomait elevenen őrzi a föld, az ösvények sarasak, gödrök kis tavakká változtak, a fák odvaiban pedig vízrejtekek lapunk. A fák sudarában ezernyi eső csepp pihent az előző napi csapadékból, amikor a pajkos szél pedig a sudarakba osont sorra taszította őket a talajra. Halk muzsikájuk betöltötte az erdő minden szegletét.

Már hazafelé tartottam, amikor az akác erdő ösvényén nem messze tőlem szarvastehén álldogált. Pillanatok teltek el, de ő nem mozdult, majd hátat fordított és elindult. De hirtelen újra megállt, felém fordult és figyelt. Ő engem, én pedig őt néztem. Gyönyörű állatok a szarvasok, fenséges tartásuk, szép nagy termetük számomra csodálni való. Ezen a kora reggelen újra megajándékozott a természet, hogy láthattam őt. Szép lassan végül tova ballagott, nem sietett, patáit büszkén szedte egymás után, majd eltűnt a szemeim elől. Az akác erdőben is látni lehetett a vihar nyomait. Letört ágak, földre taszította fák hevertek szerte szét. Az egyik mohás, korhadt fa törzsén az erdő apró fülei hallgatóztak. A júdásfülegombák általában a fekete bodza ágai között lelnek otthonra, de gyakran sikerül korhadt akácfa törzsein is megfigyelnem őket. Egész évben találkozhatunk velük, egy a lényeg a számukra, mint a többi gomba számára is, a csapadék áldás. Rajtuk kívül még más apró gombákat is láttam, de őket nem ismerem, viszont kedves kis fotó alanyok.

Ezen a reggelen tudtam még gyönyörködni a pelyhes kenderkefüvek, az erdei fejvirágok szépségében is, és a természetnek hála ismét kedves emlékekkel a szívemben tértem haza.

 Egybibés galagonya

 Fekete bodza

 Vadrózsa vagy csipkerózsa

Vadrózsa vagy csipkerózsa