Tavaszköszöntő!

A hosszú és hideg tél után ma beléptünk a tavasz első hónapjába. És nem csak a naptár szerint köszöntött be a kikelet, hanem az időjárás is teljes mértékben igazodott hozzá. Talán túl korai még ez az enyhe idő, mely inkább már az áprilist idézi, de csak bízni tudok benne, hogy ha előcsalja a melengető napsütés az apró rügyeke fagy már nem fog bennük kárt tenni. 

Minden hónap elején az elkövetkező és előttünk álló időszakból szoktam egy kis ízelítőt mutatni nektek, de most ez másképpen lesz. Ennek az oka pedig nem más, mint, hogy a természet a mai nap olyan régen várt kedves élménnyel lepet meg, hogy erről kell, hogy beszámoljak nektek. 

Kora reggel volt, a táj a szürkület puha paplanja alól kezdett előbújni amikor egy hónapok óta nem hallott kedves dallam töltötte be a kiskertemet. Éjszaka esett, a fák ágairól kövér cseppek hullottak alá a talajra, de ennek ellenére a levegő kellemesen enyhe volt. A tegnap óta megszelídült szél pedig az ázott avar kellemes illatát repítette az erdő felől. Vasárnap volt szerencsém az idei esztendőben először megpillantanom az énekes rigót, aki éhségét próbálta csillapítani az nagy utazása után. Nagyon vártam a pillanatot, amikor újra meghallhatom az egyik legszebben csengő dallamot, és nem is kellett sokat várnom, ugyanis ma reggel a tavasz első reggelen az ő énekére ébredezhettem. Ezzel a reggeli előadással azonban nem volt vége a meglepetéseknek, hiszen nem csak a kiskertemben élő rigó fakadt dalra, hanem a munkahelyemen is az ő éneke fogadott, és az egész délelőttömet szebbé varázsolta. Eleinte szégyenlősen dudorászott, alig hallhatóan, majd kis idő múlva úgy csengtek a strófái, mint a csilingelő gyémántok. Az énekes rigó előadásában nagyon jól megfigyelhető, hogy egyes strófáit többször is megismétli egymás után. Az énekének a szerkezete genetikailag öröklődik és rögzül bennük, azonban, ha figyelmesen hallgatjuk őket, akkor a csuszka, az erdei pinty, a macskabagoly vagy éppen a zöld küllőtől ellesett hangokat is észrevehetünk. Ezek az utánzások főként a fiatalabb rigókra jellemző. 

Most, hogy beköszöntött a tavasz, egyre több madár dalában tudunk gyönyörködni, és a természet ösvényei újra csengő előadásokkal telik majd meg. Járjátok ti is nyitott füllel utatokat, és hallgassátok a világ legügyesebb előadóinak a muzsikáit.

Búcsú a téltől!

Így a tél utolsó napján szeretnék búcsút venni ettől a csodás évszaktól, azonban szavaim és gondoltaim helyett, most a fotóim kapják a főszerepet. Fogadjátok őket nagyon sok szeretettel!

Rég nem látott kedves vendég.

Ilyenkor február végén már sokkal előbb ébred a nap, sugarai pedig elevenen szórják a fényüket. A szobába beszűrődő fény ébredésre késztetett, és nem is tétováztam sokat, mert nagyon szeretem a reggelek nyugodt, csendes hangulatát. Szeretek a meleg teám mellett csak úgy elmélázni, figyelni az erdőt, a kertem ébredését, a napsugarakat, ahogy a fák csupasz ágait melengetik, és ahogy gyönyörű mintákat rajzolnak a talajra. Hideg volt az éjszaka, a fűszálak fehér dérruhát öltöttek magukra, a föld pedig minden porcikájával arra vágyott, hogy a nap átmelengesse fázós testét. Az égbolton egy-egy kósza felhő nyújtózkodott, a szél pedig békésen szundikált valahol a völgy mélyén. Volt is mit kipihennie, hiszen az elmúlt napokban igazán kitett magáért, éjt nappal alá téve csak szaladt a fák törzsei között végigfésülve az erdő minden egyes szegletét. A mai reggelen azonban aludt, a levegő sem mozdult az erdő békés és nyugodt volt. A cseresznyefém tetején, egy korai szerelemre lobbant fekete rigó fuvolázott, nem messze tőle pedig széncinege próbált bekapcsolódni az előadásba. Nem is kellett több a többieknek sem, dalra fakadtak a csízek, a vörös mellényes vörösbegy, a csuszkák pedig majd szétcsattanva boldogságukban csak füttyögtek és füttyögtek. Olyan jó újra a madarak kórusára ébredezni, nincs is kedvesebb muzsika a fülemnek. Ahogy a kertemben zajló eseményeket figyeltem, egy hosszú hónapok óta nem látott kedves látogató tűnt fel. A fűszálak között keresgélt, együtt a fekete rigókkal, kik annyira nem örültek a jelenlétének, mint én az ablak mögött. Tegnap este, mint minden áldott nap a talajetetőmet friss ipari tepertővel töltöttem fel, hogy reggel, amikor a pirkadat ébreszti az erdőben és a kertemben békésen szundikáló madarakat, legyen mit elcsipegetniük. Az énekes rigó is éppen ezeket az apró tepertődarabkákat eszegette. Éhes lehetett, mert semmivel sem törődve csak evett és evett. Biztos vagyok benne, hogy most ért vissza a vándorútjáról, mert énekét még idén nem hallottam, de ami késik, nem múlik, szerintem abban is gyönyörködhetek nemsokára. Tavaly tavasztól, hónapokon keresztül a kertem lakója volt, fészkét az akácfa védelmébe építette meg párjával, ahol utódaik biztonságban fel tudtak cseperedni. Az énekes rigó számomra a tavasz beköszöntét jelenti, gyöngyöző dalát, amikor meghallom, tudom, hogy a tavasz megérkezett, legalábbis az én szívemben biztosan. Ez a csodás előadás még várat magára, de ettől függetlenül nagyon boldog vagyok, hogy sikeresen vissza tudott térni kiskertembe, és, hogy a viszontagságokkal és veszélyekkel teli utazást épségben, egészségben át tudta vészelni.    

  Ma reggel készült fotó, az énekes rigóról

Szent Mátyás ünnepe.

Citromsármány

Február 24-ét írunk, mely Szent Mátyás apostol ünnepe. A régi időkben Mátyás apostolhoz kötötték a tavasz beköszöntét, mivel úgy tartották, hogy az ő szekercéje töri meg a jeget, és vele együtt a tél hatalmát. Így lett Szent Mátyás apostol Jégtörő Mátyás. De nem csak a jeget és a tál hatalmát töri meg, hanem ő ossza ki a madarak sípjait is, hogy ettől a naptól fogva újra éneküktől legyenek hangosak az erdők és a mezők ösvényei. És valóban, ha Ti is figyelemmel kíséritek a természet hatalmas színpadán a történéseket, hallhatjátok, hogy egyre több énekesmadár találja meg újra a hangját, mellyel csalhatatlanul tavaszt lopnak a szívünkbe.

Dalra fakadt a fekete rigó.

Fekete rigó hím

Kora este indultam útnak, a lenyugvó nap emlékét már csak a vöröslő égalja őrizte. Néhány felhőfoszlány úszott tova, mintha valahová sietnének, majd feltűnt az esthajnalcsillag, mely olyan fényesen ragyogott a mai estén is, mint a legtündöklőbb gyémánt. A levegő enyhe volt, régen, hosszú hónapok óta nem éreztem, ezt az arcot oly kellemesen simogató érzést. Az alkonyat áttetsző fátylát az erdő fáira terítette, és a daloló kék cinege hirtelen elhallgatott. Percekig csend ülte meg az erdőt, majd nem messze tőlem vörös mellényes madárka kezdett el dalolni. A vörösbegy előadását pillanatok múlva, a már annyira várt dallam egészítette ki, eleinte szolidan, mintha csak magában dúdolna, próbálgatta hangját, majd egyre hangosabban és áthatóbban énekelt. Az elhúzódó tél miatt idén később fakadtak dalra a feketerigók, de a mai kellemesen enyhe, tavaszias időjárás, meghozta a kedvüket az énekléshez, mely előadások már szívből szólnak, szerelemre lobban szívből. Percekig hallgattam őt, és amíg csak szólt nem tudtam szabadulni tőle. Hónapok óta nem volt benne részem, és annyira szeretem a rigó csengő strófáit, hogy szó szerint, rabul tudja ejti a szívemet. Ahogy a sötétség egyre beljebb kúszott a fák közé, az ének helyét izgatott csipogás vette át, melyet elülés előtt hallatnak. Erre a hangra több irányból is válasz érkezett, majd hirtelen csend lett, néma csend. Elhallgattak a fekete rigók, elcsendesedett a vörösbegy, csak a fiatal cserfák elszáradt levelei zizegtek. A csillagok szépen sorban elfoglalták helyeiket, és velük együtt beköszöntött a tél végi este.

 Fekete rigó tojó

Csillagszemű hóvirág.

Dömötör Ilona: Hóvirág

Már újra van virág.
Gyöngécske, hófehér.
Parányi, reszkető,
de elmegy már a tél.

Deres kövek közül
kibújt az új remény,
piciny hajnalharang
gyötrelmek éjjelén.
Fagyos hetek után
jött, mint a gyógyulás.
Azt mondja: lesz öröm,
lehet megújulás.

Lélek, ne csüggedezz!
Hallgass el, rút panasz!
Él még a szeretet.
Van Isten. Lesz tavasz.

Látogatóban az erdei fülesbaglyoknál.

Ahogy közeleg a tavasz, úgy lobban a madarak szíve is a szerelemre. Vannak olyan fajok, mint a cinegefélék, a nagy fakopáncsok, a fekete harkályok, akik már ilyenkor február derekán megkezdik udvarlási időszakukat. Azonban madarak zöme, majd márciusban és áprilisban kezdi el territóriumát elfoglalni, és a párját magához csalogatni.

Az erdei fülesbaglyok nászidőszaka is hamarosan megkezdődik, így addig, amíg a városban tartózkodnak, meglátogattam őket. A téli hónapokban előszeretettel élnek az emberlakta településeken, melyhez kitűnően tudtak alkalmazkodni. Napközben főként örökzöld fákon nappaloznak, amikor pedig a nap nyugovóra tér, csapatokba verődve kezdik meg élelemszerző körútjukat. Hajnaltájt aztán teli hassal, jóllakottan visszatérnek pihenő helyeikre, és a napkelte már a fenyőfák védelmében éri őket.

Vasárnap délután verőfényes napsütésben érkeztem meg a fülesbaglyok téli otthonához. A szép kort megélt fenyő ágai között, éppen a fejem felett pihengetett egy csinos, a fakéreg mintázatára szinte a megszólalásig hasonlító tollruhát viselő erdei fülesbagoly. Ahogy meghallotta lépteimet egyből felém fordult, és kíváncsian csillogó, narancssárga szemeivel méregetni kezdett. Nem messze tőle egy másik bagoly ücsörgött a fa ágán, ő is rám nézett, de érdeklődése nem tartott sokáig, mert pillanatok múlva lehunyta szemeit, tovább folytatva délutáni sziesztáját. Két fenyőággal felette újabb fülesen akadt meg a tekintetem. Fiatal lehetett, mert jóval kisebb termetű volt, mint a másik kettő, és tollruháját is világosabb színek tarkították. Álmosan rám nézett, majd rögtön vissza is csukta szemeit, majd újra résnyire nyitotta, és ismét visszazárta, mint akinek majd leragad a szeme a fáradtságtól. Körbejártam a fát, hátha látok még több példányt is, de hiába vizsgáltam át az ágakat, többre nem bukkantam. Talán fentebb, a lombkorona sűrűjében voltak a társaik meghúzódva, ahová a kíváncsi emberi szem már nem láthat be. Visszamentem hát a fa túlsó oldalára, és újra a kis kíváncsi szemű baglyot figyeltem, ő pedig engem, minden egyes mozdulatomat követte a tágra nyitott szemeivel. Az erdei fülesbaglyok éjszak aktív madarak, azonban ennek ellenére a világos, nappali időszakban is kitűnően látnak. De nem csak a látásukra hagyatkoznak, hanem a hallásukra is, hiszen a fülük a legfontosabb érzékszervük. Amikor érzékelik a zsákmányuk motozását, kifinomult hallásuknak köszönhetően, szinte milliméteres pontossággal be tudják határolni annak tartózkodási helyét, melyre nesztelen szárnycsapásokkal, a pillanat tört része alatt le is csapnak.

Nagyon érdekes a baglyok világa, rengeteg érdekességet és titkot rejt az életük. Hálás vagyok a természetnek, hogy egy picit én is részese lehetek, és, hogy időről-időre megfigyelhetem őket. Nem tudom, hogy mikor hagyja majd el az a kis csapat a telelő területét, de szerintem napjaik lassan már meg vannak számlálva. Hiszen márciusban már kialakult párok repülnek az éjszaka leple alatt, és izgatottam keresgélik szarkák elhagyott fészkeit, mely hosszú heteken át az ő, és az utódaik otthona lesz.