Ahogy közeleg a tavasz, úgy lobban a madarak szíve is a
szerelemre. Vannak olyan fajok, mint a cinegefélék, a nagy fakopáncsok, a
fekete harkályok, akik már ilyenkor február derekán megkezdik udvarlási
időszakukat. Azonban madarak zöme, majd márciusban és áprilisban kezdi el
territóriumát elfoglalni, és a párját magához csalogatni.
Az erdei fülesbaglyok nászidőszaka is hamarosan megkezdődik,
így addig, amíg a városban tartózkodnak, meglátogattam őket. A téli hónapokban
előszeretettel élnek az emberlakta településeken, melyhez kitűnően tudtak
alkalmazkodni. Napközben főként örökzöld fákon nappaloznak, amikor pedig a nap
nyugovóra tér, csapatokba verődve kezdik meg élelemszerző körútjukat. Hajnaltájt
aztán teli hassal, jóllakottan visszatérnek pihenő helyeikre, és a napkelte már
a fenyőfák védelmében éri őket.
Vasárnap délután verőfényes napsütésben érkeztem meg a
fülesbaglyok téli otthonához. A szép kort megélt fenyő ágai között, éppen a
fejem felett pihengetett egy csinos, a fakéreg mintázatára szinte a megszólalásig
hasonlító tollruhát viselő erdei fülesbagoly. Ahogy meghallotta lépteimet
egyből felém fordult, és kíváncsian csillogó, narancssárga szemeivel méregetni
kezdett. Nem messze tőle egy másik bagoly ücsörgött a fa ágán, ő is rám nézett,
de érdeklődése nem tartott sokáig, mert pillanatok múlva lehunyta szemeit,
tovább folytatva délutáni sziesztáját. Két fenyőággal felette újabb fülesen
akadt meg a tekintetem. Fiatal lehetett, mert jóval kisebb termetű volt, mint a
másik kettő, és tollruháját is világosabb színek tarkították. Álmosan rám
nézett, majd rögtön vissza is csukta szemeit, majd újra résnyire nyitotta, és
ismét visszazárta, mint akinek majd leragad a szeme a fáradtságtól. Körbejártam
a fát, hátha látok még több példányt is, de hiába vizsgáltam át az ágakat,
többre nem bukkantam. Talán fentebb, a lombkorona sűrűjében voltak a társaik
meghúzódva, ahová a kíváncsi emberi szem már nem láthat be. Visszamentem hát a
fa túlsó oldalára, és újra a kis kíváncsi szemű baglyot figyeltem, ő pedig
engem, minden egyes mozdulatomat követte a tágra nyitott szemeivel. Az erdei
fülesbaglyok éjszak aktív madarak, azonban ennek ellenére a világos, nappali
időszakban is kitűnően látnak. De nem csak a látásukra hagyatkoznak, hanem a
hallásukra is, hiszen a fülük a legfontosabb érzékszervük. Amikor érzékelik a
zsákmányuk motozását, kifinomult hallásuknak köszönhetően, szinte milliméteres
pontossággal be tudják határolni annak tartózkodási helyét, melyre nesztelen
szárnycsapásokkal, a pillanat tört része alatt le is csapnak.
Nagyon érdekes a baglyok világa, rengeteg érdekességet és
titkot rejt az életük. Hálás vagyok a természetnek, hogy egy picit én is
részese lehetek, és, hogy időről-időre megfigyelhetem őket. Nem
tudom, hogy mikor hagyja majd el az a kis csapat a telelő területét, de
szerintem napjaik lassan már meg vannak számlálva. Hiszen márciusban már
kialakult párok repülnek az éjszaka leple alatt, és izgatottam keresgélik
szarkák elhagyott fészkeit, mely hosszú heteken át az ő, és az utódaik otthona
lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése