2017. február 8., szerda

Odúfoglalók.



 Széncinege tojó - a mellkason végigfutó sötét tollakból álló sáv keskeny, és a hasi részen nem szélesedik ki

Széncinege hím - a mellkason és a hason végigfutó, sötét tollakból álló sáv széles, és a hasi valamint a has aljai részen jól láthatóan kiszélesedik

A természet számos jelét adja, hogy a tavasz már az ajtónkon kopogtat, és a kikelet napról-napról egyre közelít. A múlt héten a téli álmukból ébredő medvék bújtak elő barlangjukból, és a borús időben nem látták meg az árnyékukat, mely a hagyományok szerint azt jelenti, hogy a tél lassan a végéhez közeledik. Az elmúlt hétvégén pedig a tavasz első virághírnöke kukucskált ki a puha hótakaró védelméből, hirdetve, hogy a tavasz lassan, de biztosan megérkezni látszik.
A tavasz márciusban kezdődik meg, de már ilyenkor februárban megfigyelhetjük első, biztató jeleit. Napok óta érdeklődve figyelem az erdőben és a kiskertemben zajló eseményeket. A természet szerteágazó ösvényein már januárban hallható volt a széncinegék tavaszt köszöntő, szívemnek oly kedves strófái. Mely előadások napról napra csengőbben szóltak, és egyre több madár kapott kedvet a daloláshoz, dacolva a hóval és hideggel. Mintha ügyet sem vettek volna arra, hogy a tél még javában tombol, ők időről időre a tavaszt közeledtét hirdették. Februárral karöltve érkezett meg az enyhébb és barátságosabb téli időjárás,  a természet lakóinak pedig nem is kellett ennél több. Tengelicek csapatai dudorászták melankolikusan előadásukat, mintha főpróbát tartottak volna, hogy csicsergő énekük a lehető legszebben csengjen mire elérkezik az idő. A barátcinegék is dalra fakadtak, kedves éneküket a langyos szél repítette tova láthatatlan szárnyain, mely dallamokhoz a csuszkák füttyögése volt a kíséret. De nem csak ez erdők és a mezők ösvényein kezd zsongani az élet, a kiskertemben is egyre több dallam csendül fel, és kis tollasok szerelemtől ittasan kergetik egymást. A vadkörtefámra évekkel ezelőtt egy B típusú odút helyeztem ki, melyben ezen idő alatt több fészekaljnyi apróság nevelkedett fel, és látta meg a napvilágot. Ezt az odút évről-évre a széncinegék veszik birtokba, megfigyeléseim szerint idén sem lesz ez másként. Egy hím madár már napok óta védelmezi a leendő otthonát, és annak környékét. Hol a diófán, hol a cseresznyefán álldogál, és "nyitni-kék, nyitni-kék" dalával adja a többi madár tudtára, hogy bizony ez az ő revírje, senki másnak semmi keresnivalója nincsen az ő területén. Ha mégis odatéved egy idegen cinege, azt nagy csetepaté közepette zavarja el. Általában márciusra alakulnak ki a párok, de ez a hím már megtalálta szíve választottját, hiszen a tojó serényen ismerkedik leendő otthonával. Miközben a hím gondosan védelmezi szerelmi fészkük helyét, a tojó ki-be repül a nyíláson, az odú minden egyes négyzetcentijét átvizsgálva. Fészekanyagot még nem láttam, hogy hordott volna bele, de az még nagyon korai is lenne, mondjuk a természet titkait nem mindig lehet megfejteni. Mindenesetre kíváncsian várom az elkövetkező időszakot, hogy mikor jön el az az idő, amikor a tojó nekikezd a fészek kialakításának és megépítésének, melyben biztonságos és védett helyre rakja majd le tavasz elején a tojásait.

Széncinegék februári előadásai 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése