Kikeleti hóvirág
Beköszöntött február, és vele együtt a tél utolsó hónapja.
Erről a hónapról elsőként a felemásság jut az eszembe. Hiszen az első heteiben
még általában igazi tél tombol, de ahogy egyre jobban kifelé lépkedünk belőle,
már jól érezhető a közelgő tavasz lehelete. A fagyos hidegben jókorára hízott
jégcsapok már nem tudnak ellenállni a nap melengető nap sugarainak, és szépen
lassan, apró cseppekben olvadozni kezdenek. A tél legszebb ruhája is kezd
megfakulni, megszürkülni, napról-napra egyre vékonyabb rétegben fedi be a
talajt, mígnem teljesen eltűnik, és csak a kisebb-nagyobb tócsák őrzik meg az
emlékét. A talajba beszivárgott hólét, a növények szerte ágazó gyökerei
szomjasan szívják magukba, és megkezdődik a természet ébredezése. A fák csupasz
ágaikkal nagyokat nyújtóznak, az avarból pedig aprócska életek látják meg a
napvilágot. A hosszú téli álom után sorra ébredezni kezdenek a télutó első
virágai a kikeleti hóvirág, a téltemető, vagy a bársonyos tüdőfű. Ahogy a nap
sugarai, és a dél felől érkező langyos szellő végigsimítja az erdő talaját
örömükben sorra bontogatni kezdik színes szirmaikat.
A természet szerteágazó ösvényeire lassan visszatér az élet.
Egy szép februári napon, olykor még a hóval lepte ágak között, egy csinos,
éjfekete tollruhát viselő madár kezd el szinte alig hallhatóan dúdolászni. Majd
napról-napra egyre hangosabban, és egyre csengőbben szól a tavasz egyik
legszebb dala, melyet a fekete rigó előadásában hallhatunk. De nem csak őt
ösztönzi a közelgő tavasz dalolásra, énekelnek a széncinegék, „zsíroznak” a
zöldikék, füttyögnek a csuszkák, trilláznak a tengelicek, és amint hazaérkezik
az énekesrigó hímje, ő is a legcsengőbb előadásával tölti be a természet
ösvényeit. Az erdő fái között időről-időre hangos, messzire hallatszó dobpergés
töri meg a csendet, mellyel a nagy fakopáncsok és a fekete harkályok próbálják
meg elcsábítani a szívük választottját. Igen elcsábítani, mert a hónap vége már
a nászidőszak kezdetéről szól. Sorra találják meg a hím madarak hangjukat, és
legcsinosabb ruhájukat magukra öltve kezdenek neki a párválasztási
időszakuknak. Napról-napra egyre több dal oson tova a fák között, mely dalok a
tojóknak szólnak, a leendő társuknak, akikkel tavasszal aztán megkezdhetik a
fészkelési időszakukat.
Ennek a hónapnak a végén kezdődik meg a malacozás. A
vaddisznó kocák elhúzódnak száraz levelekből, maguk épített vackukba, és életet
adnak a következő nemzedék aprócska, csíkos kis malackáinak.
Biztos vagyok benne, hogy az előttünk álló hónap rengeteg
szép pillanatot tartogat számunkra, hiszen közeleg a kikelet, a természet
újjászületése, mely az egyik legszebb és legcsodálatosabb dolog a világon.
Lépjetek Ti is rá az erdők, mezők ösvényeire, nyissátok ki szemeteket és
fületeket, és hagyjátok, hogy elvarázsoljon titeket is a természet.
Téltemető
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése