2017. február 26., vasárnap

Rég nem látott kedves vendég.





Ilyenkor február végén már sokkal előbb ébred a nap, sugarai pedig elevenen szórják a fényüket. A szobába beszűrődő fény ébredésre késztetett, és nem is tétováztam sokat, mert nagyon szeretem a reggelek nyugodt, csendes hangulatát. Szeretek a meleg teám mellett csak úgy elmélázni, figyelni az erdőt, a kertem ébredését, a napsugarakat, ahogy a fák csupasz ágait melengetik, és ahogy gyönyörű mintákat rajzolnak a talajra. Hideg volt az éjszaka, a fűszálak fehér dérruhát öltöttek magukra, a föld pedig minden porcikájával arra vágyott, hogy a nap átmelengesse fázós testét. Az égbolton egy-egy kósza felhő nyújtózkodott, a szél pedig békésen szundikált valahol a völgy mélyén. Volt is mit kipihennie, hiszen az elmúlt napokban igazán kitett magáért, éjt nappal alá téve csak szaladt a fák törzsei között végigfésülve az erdő minden egyes szegletét. A mai reggelen azonban aludt, a levegő sem mozdult az erdő békés és nyugodt volt. A cseresznyefém tetején, egy korai szerelemre lobbant fekete rigó fuvolázott, nem messze tőle pedig széncinege próbált bekapcsolódni az előadásba. Nem is kellett több a többieknek sem, dalra fakadtak a csízek, a vörös mellényes vörösbegy, a csuszkák pedig majd szétcsattanva boldogságukban csak füttyögtek és füttyögtek. Olyan jó újra a madarak kórusára ébredezni, nincs is kedvesebb muzsika a fülemnek. Ahogy a kertemben zajló eseményeket figyeltem, egy hosszú hónapok óta nem látott kedves látogató tűnt fel. A fűszálak között keresgélt, együtt a fekete rigókkal, kik annyira nem örültek a jelenlétének, mint én az ablak mögött. Tegnap este, mint minden áldott nap a talajetetőmet friss ipari tepertővel töltöttem fel, hogy reggel, amikor a pirkadat ébreszti az erdőben és a kertemben békésen szundikáló madarakat, legyen mit elcsipegetniük. Az énekes rigó is éppen ezeket az apró tepertődarabkákat eszegette. Éhes lehetett, mert semmivel sem törődve csak evett és evett. Biztos vagyok benne, hogy most ért vissza a vándorútjáról, mert énekét még idén nem hallottam, de ami késik, nem múlik, szerintem abban is gyönyörködhetek nemsokára. Tavaly tavasztól, hónapokon keresztül a kertem lakója volt, fészkét az akácfa védelmébe építette meg párjával, ahol utódaik biztonságban fel tudtak cseperedni. Az énekes rigó számomra a tavasz beköszöntét jelenti, gyöngyöző dalát, amikor meghallom, tudom, hogy a tavasz megérkezett, legalábbis az én szívemben biztosan. Ez a csodás előadás még várat magára, de ettől függetlenül nagyon boldog vagyok, hogy sikeresen vissza tudott térni kiskertembe, és, hogy a viszontagságokkal és veszélyekkel teli utazást épségben, egészségben át tudta vészelni.    


  Ma reggel készült fotó, az énekes rigóról

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése