Varázslatos természet: Kirándulás a nagykeresztúri tónál.

2015. augusztus 3., hétfő

Kirándulás a nagykeresztúri tónál.

Kihasználva a hétvége kellemesen meleg időjárását a nagykeresztúri tónál tettünk látogatást. Nagyon szeretem ezt a helyet, itt minden évszaknak megvan a maga varázsa és minden eltöltött pillanatban, új élményekkel gazdagodok, mert látni és hallani való akad bőséggel. Ezen a verőfényes szombati napon, már kora reggeltől a szikrázóan kék égboltban gyönyörködhettem és a szép időjárás délutánra sem változott, így fogva a fényképezőgépet a tó felé vettük az irányt.

A hol erősebben, hol gyengébben fújó szélben, a tó partján álló hatalmasra nőtt nyárfák levelei könnyed táncot lejtettek, a tó kék vize pedig csodaszépen fodrozódott.

Érkezésünket a nyári napok elmaradhatatlan hangja, a vadgerlék búgása köszöntötte. Ezen hang, melyet a hím áprilistól augusztusig hallat, nekem ugyanolyan kedves, mint a kakukk, tavaszi és nyár elejei eredi sétáimat kísérő „kakukk –kakukk” strófái. Amint a búgást meghallottam, szememmel óvatosan keresni kezdtem tulajdonosukat és egy elszáradt akácfa ágai között sikerült is két hím példányt megpillantanom. A vadgerlék nagyon félénk és nehezen megközelíthető madarak, így szem elé csak ritkán kerülnek. Nem is szerettem volna őket megzavarni, mert fontos róluk tudni, hogy annyira rejtetten élnek és nevelik fel fiókáikat, hogy ha észreveszik, hogy valaki rájött fészkelési helyükre képesek a letojt tojásokat, vagy a már fészkükben lapuló utódaikat elhagyni. Ezért, ha vadgerlékkel találkozunk, tartsuk tiszteletben ezen életvitelüket és ne próbáljunk nagyon közel menni hozzájuk.

A vadgerlék üdvözlése mellett egy másik, fülemnek oly kedves hangok voltak hallhatóak , ami nem más volt, mint a színpompás tollairól híres gyurgyalagok lágy hangzású „prü,prü,prü” strófái. Nagyon keresnem nem kellet a hangok forrását, mert a fejünk felett a szelek szárnyán úszva vagy 20 madár repült és kutattak élelem után, de nem csak a levegőben voltak láthatóak, hanem az imént említett akácfán is, ahol a vadgerlék ücsörögtek, csak pár ággal odébb. Amint egy másik gyurgyalag is pihenő helyéül választotta ezt a fát, a gerlék szárnyra kaptak és tovaszálltak a tó túlsó partjára. Testüket hol jobbra, hol balra billentve eltűntek egy fa lombkoronájában.

A tó túlsó partján található egy homokfal, melyben rengeteg lyuk figyelhető meg, mely lyukakban látnak napvilágok a gyurgyalag családok utódai. Ez a magyarázata annak, hogy a tó körül ennyi a trópusi madarakat idéző, színes tollruhát viselő gyurgyalagot látni. Májusban az Afrikából érkező madarak löszfalakba, homokbányákba készítik el költőüregüket, mely munkából mindkét szülő kiveszi a részét. Ezeknek a járatoknak a hossza elérheti a 2 métert is, melynek a végében található egy üreg, az ún. költőüreg, melynek puszta aljára rakja le a tojó a 4-5 fehér tojását. Ezen a rejtett és biztonságos helyen kelnek ki és nevelkednek fel az utódok melyeknek melengetésében és gondozásában minkét szülő fontos szerepet vállal. Étlapjukon főként méhek, darazsak, lepkék, szitakötők és legyek szerepelnek, melyek röptükben nagy ügyességgel ejtenek zsákmányul. Sétánkat a gyurgyalagok jelenléte kísérte végig, kedves hangjuk, pedig fülünket kényeztette.

Van itt a tónál egy madárfaj akivel legyen az színpompás ősz, enyhébb tél, ébredő tavasz vagy egy ilyen verőfényes nyári nap, mindig szerencsém van találkozni és ő nem más, mint a szürke gém. Elvileg februártól októberig tartózkodik hazánkban, de nekem a téli hónapokban is sikerült már megfigyelnem. Az elmúlt évek téli időjárása nagyon enyhe volt és talán ez ösztönöz egyre több fajt arra, hogy ezt az időszakot is itt töltsék a költő területükön. Másik fontos ok, pedig, hogy évente több millió költöző madár életét oltják ki a mediterrán országokban.

A természetnek hála ezen a szép délutánon is sikerült a szürke gémet megpillantanom, jobban mondva gémeket, mert hárman voltak. Nem messze a tó szélétől áll egy kiszáradt fa, mely a gém egyik kedvenc pihenő helye, az estek nagy részében itt tartózkodik és ez ezen a napon sem volt másként. Az ember közelségét nem jó tűrik, így amikor észrevette közeledésünket, lassú, egyenletes szárnycsapásokkal, jellegzetesen behúzott nyakkal és reklamáló "kak-ark" hangját hallatva a tó túlsó partja felé vette az irányt. Amikor hosszú lábaival a talajra ereszkedett, pár méterre tőle a párját pillantottam meg. A párok egyszer költenek évente és a fiókák nevelésében mindkét szülő részt vesz. Fő táplálékuk a halak, a békák, a pockok, de a rovarokat is elfogyasztják. Nem messze a két felnőtt madártól egy sötétebb szürke folt tűnt ki a zöldellő lucerna közül. Fényképező gépemmel, melyet távcső helyt használok ráközelítettem erre a szürke foltra. A 42x nagyításnak köszönhetően gépem kijelzőjén egy fiatal szürke gém tűnt fel, mely behúzott nyakkal mozdulatlanul álldogált a zöld és lila színben virító lucernás közepén. Gépemmel végigpásztáztam a domboldalt, hátha szemem elé kerülnének testvérei is, de a szülőkön és rajta kívül több gémet nem láttam. A tojó pedig 3-4 tojást rak le úgyhogy, ha az élet nem szólt közbe többen kellett volna lenniük az apróságoknak.

Magasban az égszínkék égbolton egy egerészölyv pár tűnt fel, amit a szelek szárnyán vitorláztak magason, körbe, körbe és messze hangzó "hiéé" kiáltásukkal egymás között kommunikáltak.

Sétánk vége felé tartott, amikor hazánk egyik legközkedveltebb és legismertebb madarát láttam meg, a fehér gólyát. Egyedül volt magányosan és élelem után kutatott. Ezek a feltűnő piros csőrű, kecses madarak körülbelül 3 hét múlva megkezdik vonulásukat meleg Afrikába, ahol a téli időszakot töltik. Egyes példányai több mint 10000 km-t is megtesznek, mire elérik telelő területüket, egyesek pedig, évről évre egyre többen, nem vállalják a vonulás veszélyeit és hazánkban maradnak. Perceken át figyeltem, ahogy hosszú csőrével a fűszálak között kutatott, amikor hirtelen hatalmas szárnycsapásokkal a magasba emelkedett talán élelemmel a csőrében a falu felé vette az irányt, ahol a fészkükben már szárnyaikat próbálgató fiókái várják őt. A fiatal gólyák is rövidebb hosszabb időre már elhagyják otthonukat , de megpihenni és éjszakázni ezentúl is visszatérnek. Azonban napközben már a biztonságos repülést és a vadászatot gyakorolják, hogy mire eljön az idő teljesen önállóvá váljanak. És az idő rohamosan közeleg, mert egyes példányai, már elszakadva családjuktól más gólyákkal összeverődve, augusztus második, harmadik hetében megkezdik hosszú és veszélyekkel teli vándorútjukat.

Ezen a nyár délutánon ismét rengeteg élménnyel lettem gazdagabb, remélem Ti is kedvet kaptok a természet kincseinek felfedezéséhez.