Egy hete még kellemes, lágy hangzású "prü, prü,prü" strófái fogadtak minket a nagykeresztúri tónál, ma pedig csend borult a tájra. Néha néha még hallható volt a vadgerle búgása, de a színpompás gyurgyalagok mind egy szálig eltűntek. Üresen álltak a tó melletti akácfák, melyek kedvelt pihenőhelyeik voltak és a magasban sem vitorláztak a szárnyán, zsákmányra vadászva.Vissza gondolva az egy héttel ezelőtt szerzett élményeimre, mára tisztává vált, hogy akkor azért volt látható annyi madár, mert már gyülekeztek, hogy lassan megkezdjék őszi vándorútjukat. Akár több ezer kilométert is megtesznek dél felé, mire elérik telelő területeiket. A nálunk hideg téli időszakot, ők a meleg Kelet- és Dél-Afrikában, többnyire az Egyenlítőtől délre eső területeken töltik.
Csak a világos nappali időszakban vonulnak, éjszaka pihennek.
Így már a tegnapi nap és az elkövetkező bő 8 hónap tóparti sétái nélkülük és kedves kis énekük nélkül fog eltelni. Addig a velük szerzett élmények élnek bennem tovább, míg jövő májusban újra megcsodálhatom egyedi szépségüket és meghallhatom a tájat betöltő kedves dalukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése