November, és ezzel együtt az ide ősz utolsó napjait járjuk. A tél már itt áll a küszöbön, olyannyira, hogy tegnap este be is lépett a természet ajtaján. A fák levelei már mind aláhullottak a talajra, a természet puha takaróját igazgatja magára, a hosszú tél előtt, mely meg is érkezett november 22-én este. Az aláhulló esőcseppek, az egyre hidegebb hőmérséklet miatt, hópihékre váltottak, melyek egyre nagyobb és egyre sűrűbb pelyhekbe hullottak alá. Engem a hóesés mindig elvarázsol, imádom nézni ahogy a kisebb, nagyobb pelyhek könnyed táncot lejtenek a levegőben, majd percről percre egyre fehérebb ruhába öltöztetik a tájat. Ez az éjszaka folyamán is így történt, mert mire reggel felébredtem, hófehér ünneplőbe öltözött a táj, mindent még a legapróbb ágacskákat is beborította. Ha időm engedte volna, akkor biztosan sétáltam volna a hófödte erdőben, de sajnos erre ma nem volt lehetőségem, de az idei tél még előttünk áll és bízom benne, hogy sok ünnepnapot tartogat még nekünk, amikor minden fehérbe öltözik. Amilyen hirtelen meglepett minket a havazás, olyan hirtelen el is múlt. Napközben a napsütésben a hópelyhek gyors olvadásnak indultak, csak az északi dombok, napfénytől védett részein maradtak kisebb nagyobb foltok és csak ezek árulkodtak a reggeli havas táj szépségéről.
Bő egy hét és itt a december és bízom benne, hogy gyönyörű téli napokat élhetünk majd át benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése