Őszi őzek.

 Még nem léptünk be a télbe, de a téli időjárás megérkezett így november végére. Vasárnap este átélhettük  az első hóesést, mely a hidegebb, északi domboldalakon és a magasabb hegyekben azóta is szépen tartja magát. A csillagfényes éjszakákon, a hőmérséklet -9 ºC fokig süllyed és napközben a felmelegedés +2 ºC foknál meg is áll, a melengető napsugarak ellenére. Havazás vasárnap óta nem örvendeztetett meg minket, de reggelente a dermesztően hidegben mindent beborít a dér, még a fák legapróbb ágait is és ez is csodaszép látványt nyújt, a természet ösvényére tévedőknek. 

Az állatok is megérzik a hideg időt, már csapatokba verődve találkozhatunk velük. A madarak,  tengelicek,  csízek,  süvöltők,  őszapók és sorolhatnám, mind mind kisebb nagyobb csoportokban kutatnak élelem után. Szükségük is van az élelemre, hiszen ebben a hideg és fagyos időben muszáj elegendő táplálékot magukhoz venni a világos nappali időszakban, hogy a zord éjszakákat át tudják vészelni. Az én kertemben is nagy a ürgés forgás, amint kivilágosodik érkeznek is szépen az éhes csőrű vendégeim és ez így megy mehet egész álló nap, mert mire hazaérek az üresen tátongó etetők fogadnak, de ennek én örülök, hiszen tudom, hogy segíthetek nekik átvészelni ezt a hideg időszakot, így növelhetem a túlélési esélyeiket. 

Ma a munkahelyemről útra kélve Ludányhalászi felé vettük az irányt , mely út alatt is szép élményekkel gazdagodtam.. A mezőkön rengeteg madár keres kutat ebben a reményben, hogy táplálékra bukkannak. Tengelic csapatok, melyek voltak vagy 30-an elhullott magokat csipegettek, egerészölyvek álltak lesben, hátha egy-egy kósza egér vagy pocok a karmuk közé kerülhet és megtömhetik vele a hasukat. Ínséges ez az időszak és egyre ínségesebb lesz, ezért ilyenkor minden falat számít. Ezzel az őzek is így vannak, már nem magányosan láthatjuk őket, mint tavasszal vagy nyáron, hanem kisebb nagyobb csoportokba verődve, melynek a száma olykor akár a 30 egyedet is elérheti, eszegetik a még zöld hajtásokat. A mai napon is több őzcsapatot sikerült megfigyelnem. Az egyik csapat mely egy bakból és négy nőstényből állt nagyon közel volt az úthoz, róluk sikerült is fotókat készítenem. Nem féltek, a jelenlétünktől sem riadtak meg, egy darabig kíváncsi szemekkel figyeltek, majd tovább folyatták a lakmározást. Tőlük nem messze egy másik csoport volt látható, ők a szántásban álldogáltak és egészen pontosan egy tucatnyian voltak. Rajtuk kívül még négy csoportot láttam, melyek 5-6 egyedből álltak. 

Bármikor és bárhová visz az utam, folyton nyitott szemmel és füllel haladok, odafigyelve a természet kínálta szépségekre és értékekre, mert csak így élhetjük át ezeket az apró csodákat, melyek boldog pillanatokat tartogatnak a mindennapok forgatagában.