Odúfoglalók.

Ma reggel, mint általában minden nap, korábban ébredtem és kedvenc időtöltésemnek szenteltem ez az ébredező időszakot. Nem sokkal volt elhat óra és a kertemet még derengő félhomály borította be. Szinte alig lehetett látni az erdő fáit, de az ablakom alatt lévő akácfára szerelt odúban motozásra lettem figyelmes. Alig  volt kivehető, hogy ki lehet az, madár volt az biztos, de annyira rosszak voltak még a fényviszonyok, hogy vonásai alig voltak kivehetőek. Ahogy percről percre világosabb lett, a nyílásból kukucskáló fejecske egyre felismerhetőbbé vált. Fejét kék tollak díszítették, szeménél pedig egyik legfontosabb ismertető jele, fekete szemsáv volt egyre jobban kivehető. Hegyes csőre , hol feltűnt, hol pedig eltűnt az odú védelmében. Az erdő fái közé és a kiskertembe egyre jobban bekúszott a világosság, a fák hatalmas, csupaszon álló ágaiba a szél időről időre belekapott, majd szépen lassan csendesedni látszott. A madárka, aki nem más volt, mint a csuszka, egyre csak kukucskált és érdeklődően nézelődött az odú röpnyílásából, már jó húsz perce figyeltem őt, mire elérkezettnek látta az időt a kirepülésre, és arra, hogy megkezdje napját. Pár percig még az odú oldalába kapaszkodva nézelődött, majd hirtelen mozdulattal tovaszállt az erdő irányába és eltűnt a fák ölelésében. Én azonban még vártam és tovább figyeltem az odúmat, abban bízva, hogy valaki még lapul odabenn. Mint tudjuk a csuszkák egész évben a párjukkal maradnak és a költési időszak végén sem bomlanak fel a kapcsolatok. Ősszel és télen is, ha megfigyelitek a csuszkák párban járják az erdőt vagy együtt látogatják a kertünkbe kihelyezett etetőket. Kedves "tvitt-tvitt-tvitt" hangjukkal pedig egymás között kommunikálnak és folyamatosan tartják a kapcsolatot. Ma reggel sem hiába bizakodtam, sejtésem beigazolódott, mert pár perccel a hím kirepülése után feltűnt az odú bejáratában egy másik kis fejecske. Hosszú és hegyes csőrével, fekete szemsávjával kíváncsian tekingetett kifelé, kedves kis arcocskájának minden vonása jól kivehető volt, mert addigra teljesen kivilágosodott a kertem. Jó ideig nézelődött, majd az akácfa törzsére repült. Hosszú percek teltek el, de ő nem mozdult, mintha a törzsbe gyökerezett volna két vékonyka lába, csak a fejét forgatta, hol jobbra, hol balra, de elrepülni esze ágában sem volt. Álmos szemeivel kertemet kémlelte, majd hirtelen az etetőre szállt és két napraforgómagot csőrébe véve, tovareppent az erdő fái közé. Amint a csuszka tovaszállt, a kertem is egyre jobban ébredezni kezdett, megjelentek a szén cinegék, a kékcinegék, a barátcinegék, a mátyások, a fakopáncsok és szépen sorban nekiláttak a reggelijük elfogyasztásának. A kertem ideális hely a madarak számára, hiszen ősztől tavaszig élelem, friss víz és biztonságos éjszakázó helyek várják őket. Tavasztól őszig, pedig az odúkat birtokba vehetik fiókáik felnevelésére, ezenkívül a friss vízből szomjukat olthatják és fürdésre is használhatják.

Tavaly ősszel, azaz egy éve helyeztem ki ezt az odút, melyet a télen el is foglalt egy széncinege, a hideg téli éjszakákat ennek védelmében töltötte. Tavasszal pedig ebben az odúban kezdték párjával megépíteni a fészküket, melyben az utódok biztonságban felcseperedtek. Most ősszel ismét a széncinegét láttam több reggelen is, amint elhagyja az éjszakázó helyét, de már négy napja nem ő hanem egy csuszka pár vette birtokba az odút. Megtetszett nekik és kisajátították a cinegétől, akinek más lakhely után kellett néznie. Van a kertemben még ezen kívül 5 odú, bízom benne, hogy egyik megfelelő lett a számára és nem kellett messzire költöznie.

Már most nagyon kíváncsian és bizakodva várom a tavaszi költési időszakot, mert ha sejtésem beigazolódik, akkor aprócska kis csuszkafiókáknak fognak életet adni az újdonsült albérlőim. Bár így lenne, ha a természet nem szól közbe és biztonságban érzik nálam magukat, akkor tavaszra a folyton éhes kis csuszkák csipogásától lesz hangos az odúm.