2018. május 14., hétfő

Kíváncsi mókuskák



 Szotyi
Nagyon gyanúsak a cicik, jóllehet aprócska mókuskák lapulnak Szotyi otthonában 

 Nózi is szeretne szotyolázni

Szotyi megszomjazott


Szotyi és udvarlója Nózi elválaszthatatlan társak lett az elmúlt hetek alatt. Amikor a nap ébredezni kezd az égbolt peremén, és a sötétség hajtogatni kezdi fátylát, ők kitörlik az álmot a szemeikből, nagyon nyújtóznak, és egymást követve útjukra indulnak. Szotyi hagyja el elsőként a puha fészket, Nózi pedig azon nyomban követni kezdi őt. Takaros kis lakásukat apró zöld tűlevelekkel beborított gallyak ölelik körbe. A két kis bundás szereti a fenyőt, annak minden egyes ágát, mely oly kellemesen tudja ringatni testüket, mint egy kis hinta.
Ilyenkor tavasz vége felé már korán ébred a nap, nem lustálkodik annyit, mint hosszú hetekkel ezelőtt tette, amikor a hideg téli napokon alig volt kedve előmerészkedni. Most alig várja a pirkadatot, hogy sugarait újra szórhassa, és boldogan ússzon előre a gyakran felhőtlen kék égen. Ahogy a nap ébred a mókusok is vele kelnek, és boldogan szaladnak, ugranak egymást követve egyik ágról a másikra, egyik fáról a másikra. A mókusok is szeretik a tavaszt, amikor már nem kell takarékoskodni az energiájukkal, és nem kell félniük, hogy mit hoz a holnap, hogy lesz-e elegendő betevő, mellyel konokul mardosó éhségüket csillapítani tudják. A természet újra bőkezűen teríti meg számukra is asztalát. Véget ért a téli szegénység, ínség ideje, újra természet bőkezűségének örvendhetnek ők is. Így végre, hosszú hetek és hónapok után újra önfeledten játszhatnak, kergetőcskézhetnek, hisz az elvesztett energiát könnyen pótolni tudják. Nem is spórolnak az erejükkel, hisz amikor csak látom őket, hol a kertemben, hol az erdő fái között szaladnak egymást üldözve. A karcsú testük alatt meghajló ágakon egyensúlyoznak, egyik ágról a másikra ugranak, a törzshöz lapulva kúsznak, vagy éppen szaladnak rajta körbe-körbe. Amikor pedig eleget mókáztak, megpihennek, Szotyi az egyik, míg Nózi a másik ágon. Azonban a mókusoknak nehezen megy az egy helyben maradás, túl izgágák ahhoz, hogy mozdulatlanul álljanak, ezért pihenés közben jön a csinos bundájuk tisztogatása, mely úgy csillog a nap fényében, mint a fűszálakon üldögélő harmatcsepp tavaszi reggeleken. Ha csinos kis kabátkájuk minden egyes szőrszála kellően tiszta kezdődhet a felderítés, a kutatás. A kíváncsiságtól csillogó kis gomb szemeikkel mindent átvizsgálnak, mancsaikkal mindent megtapogatnak, miközben kedves kis pofácskájukkal mintha mindenen mosolyognának.
Az egyik etetőmben, még mindig van egy kis napraforgó, melyből Szotyi minden áldott nap szemezget, de nem csak ő szeretne belőle eszegetni, hanem Nózi is, de erre a kisasszony nem ad neki engedélyt. Így hiába közelít az etető felé, óvatosan, minden apró mozdulatát meggondolva, mihelyst túl közel merészkedik, Szotyi abban a pillanatban elzavarja. Hiába nézi sóvárogva a finom falatot, mellyel társa tömi a hasát, ő enni nem tud belőle. Ezért nem tud mit tenni, más után kell néznie. Kíváncsi szemeivel, és még annál is kíváncsi természetével kutatni kezdett, mígnem észrevette a cinkegolyót a függő etetőben. Nem gondolkodott, nem teketóriázott sokat, a fa törzséről átnyúlt az etetőre, és hosszú karmaival és ügyes kis mancsaival elkezdte előbányászni a madaraknak szánt elemózsiát. Amikor pedig sikerült egy darabkát letörnie belőle, a törzsön állva, hihetetlen pózban eszegetni kezdte, miközben Szotyi kérdő szemekkel figyelte minden mozdulatát. Hosszú perceken át tartott a csemegézés, majd gyors mozdulattal Nózi leugrott a fáról, le a talajra és szaladni kezdett, Szotyi pedig utána, és meg sem álltak, míg el nem érték az otthonukat rejtő fenyőfát, melynek sűrűjében eltűntek a szemeim elől.    


 Nózi akrobatamutatványa a cinkegolyóért

Nózi akrobatamutatványa a cinkegolyóért