2018. szeptember 8., szombat

Ősz a tisztáson


Szalagos szerecsenboglárka

Tintakék boglárka


Számomra az ősz, a tavasz után a második legszebb és legvarázslatosabb hónap. A pihenni térő természet utánozhatatlan csodákra képes, melynek mi is fül és szemtanúi lehetünk, ha ösvényeit járjuk.
Eddig igazán szép és kellemesen meleg napokkal örvendeztet meg minket a szeptember. A derült és a sok ezernyi csillag fényében tündöklő éjszakák leple alatt a hőmérséklet már egyre alacsonyabbra kúszik, melynek hála, a tisztás minden lakója gyöngyöző harmatcseppekben várja a pirkadatot. Ahogy pedig a nap korongja lustán megjelenik az égbolton, és fényével beragyogja a tájat, mint apró kis drágakövek csillogni kezdenek. A virágok pompája már megfakulni látszik és sokuk, a tavaszig tartó álomra készülődik. Sorra egymást követve érlelik terméseiket, melyekben aprócsak magvak százai pihennek. Ezek a magocskák mindegyike izgatottan várja a pillanatot, hogy egy szép őszi napon ők is útjukra induljanak, és megpihenjenek a föld mélyében, hogy majdan egy meleg, a nap fényében fürdő nyári napon új életre keljenek, és színes pompájukkal ők is a tisztás fontos lakói lehessenek.
Seprencék, parlagi madármályvák, közönséges párlófüvek, bársonyos kakukkszegfűk és sorolhatnám mennyien, és mennyien álldogálnak, picurka gyermekeiket védelmezve, várva a napot, amikor saját útjukra engedhetik őket. A kék, a fehér, a lila, a rózsaszín, az aranylóan sárga, az üde zöld színek helyüket szépen lassan átadják, helyettük pedig barna, vörös, narancsos és nap sárga színek, és ezek megszámlálhatatlanul sok árnyalata veszi át a szerepet.
A tisztás rovarlakói is fogyatkozóban vannak. Pár héttel ezelőtt azt sem tudtam hová kapjam a fejem, annyi színpompás, különleges mintákkal tarkított lepke szelte a forró nyári levegőt. Mostanra azonban sokuknak nyoma veszett, és hosszú percek telnek el úgy, hogy egy-egy lepke az utamba kerülne. Hiába bújik elő a nap időről-időre az égboltot díszítő felhők mögül, mintha már semmi kedvük nem lenne könnyed táncukat előadni. A seprence száraz ágain vagy a sárguló fűszálakon pihengetnek, és, ha a nap sugarait érzik szárnyaikon, nem reppennek magasan a levegőbe, hanem széttárják őket és hagyják, hogy a nap meleg érintése végigsimítsa minden apró porcikájukat. Lábaim nyomán szöcskék és sáskák hada ugrál tova, de egyesek inkább a repülést választják, mely közben előtűnnek gyönyörűen színezett kék és piros szárnyaik. Ezeket, az élénk színeket csak ilyenkor mutatják meg nekünk, amikor akár egy méteres távolságot is széttárt szárnyakkal tesznek meg.
A tisztás szélén ilyenkor szeptemberben gyakran találkozom a kecses testű, erdei rabló szitakötővel. Nagyon nyugodt faj, aki közeledésemre sem fogja menekülőre, nincs is mitől tartania, hisz csak szemügyre veszem, és megörökítem őt, melyet láthatóan egyáltalán nem bán. Nyugodtan pihenget a kökény ágán és hagyja, hogy a nap melengesse testét, miközben a sugarak csillognak a szárnyain. Nehéz leírni azt a látványt, ahogy az áttetsző, egészen vékonyka szárnyai tündökölnek. Ha utatokba kerül egy szitakötő, mindenképpen álljatok meg és töltsetek el egy kis időt a társaságában, és figyeljétek meg ezt az utánozhatatlan, csodás ragyogást.
Az erdei kis tisztás az egyik legkedvesebb hely a számomra, ahová gyakran kisétálok miközben figyelem, hallgatom a körülöttem elterülő természet és lakóinak az életét. Nincs is jobb dolog, mint a természettel együtt élni, érezni és érteni minden lüktetését, ismerni a lakóit, és megérteni a meséit, melyeket szavak nélkül mesél el nekem. Én pedig tovább adhatom Nektek kedves olvasóim, hogy Ti is megismerjétek a minket körülölelő természet csodáit.      
      

 Parlagi madármályva terméseit érleli 

 Közönséges párlófű termései

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése