Szalagos szerecsenboglárka
Tintakék boglárka
Számomra az ősz, a tavasz után a második legszebb és
legvarázslatosabb hónap. A pihenni térő természet utánozhatatlan csodákra
képes, melynek mi is fül és szemtanúi lehetünk, ha ösvényeit járjuk.
Eddig igazán szép és kellemesen meleg napokkal örvendeztet meg
minket a szeptember. A derült és a sok ezernyi csillag fényében tündöklő
éjszakák leple alatt a hőmérséklet már egyre alacsonyabbra kúszik, melynek hála,
a tisztás minden lakója gyöngyöző harmatcseppekben várja a pirkadatot. Ahogy
pedig a nap korongja lustán megjelenik az égbolton, és fényével beragyogja a
tájat, mint apró kis drágakövek csillogni kezdenek. A virágok pompája már megfakulni
látszik és sokuk, a tavaszig tartó álomra készülődik. Sorra egymást követve
érlelik terméseiket, melyekben aprócsak magvak százai pihennek. Ezek a
magocskák mindegyike izgatottan várja a pillanatot, hogy egy szép őszi napon ők
is útjukra induljanak, és megpihenjenek a föld mélyében, hogy majdan egy meleg,
a nap fényében fürdő nyári napon új életre keljenek, és színes pompájukkal ők
is a tisztás fontos lakói lehessenek.
Seprencék, parlagi madármályvák, közönséges párlófüvek,
bársonyos kakukkszegfűk és sorolhatnám mennyien, és mennyien álldogálnak,
picurka gyermekeiket védelmezve, várva a napot, amikor saját útjukra engedhetik
őket. A kék, a fehér, a lila, a rózsaszín, az aranylóan sárga, az üde zöld
színek helyüket szépen lassan átadják, helyettük pedig barna, vörös, narancsos
és nap sárga színek, és ezek megszámlálhatatlanul sok árnyalata veszi át a
szerepet.
A tisztás rovarlakói is fogyatkozóban vannak. Pár héttel
ezelőtt azt sem tudtam hová kapjam a fejem, annyi színpompás, különleges
mintákkal tarkított lepke szelte a forró nyári levegőt. Mostanra azonban
sokuknak nyoma veszett, és hosszú percek telnek el úgy, hogy egy-egy
lepke az utamba kerülne. Hiába bújik elő a nap időről-időre az égboltot díszítő
felhők mögül, mintha már semmi kedvük nem lenne könnyed táncukat előadni. A
seprence száraz ágain vagy a sárguló fűszálakon pihengetnek, és, ha a nap
sugarait érzik szárnyaikon, nem reppennek magasan a levegőbe, hanem széttárják
őket és hagyják, hogy a nap meleg érintése végigsimítsa minden apró
porcikájukat. Lábaim nyomán szöcskék és sáskák hada ugrál tova, de egyesek
inkább a repülést választják, mely közben előtűnnek gyönyörűen színezett kék és
piros szárnyaik. Ezeket, az élénk színeket csak ilyenkor mutatják meg nekünk,
amikor akár egy méteres távolságot is széttárt szárnyakkal tesznek meg.
A tisztás szélén ilyenkor szeptemberben gyakran találkozom a
kecses testű, erdei rabló szitakötővel. Nagyon nyugodt faj, aki közeledésemre
sem fogja menekülőre, nincs is mitől tartania, hisz csak szemügyre veszem, és
megörökítem őt, melyet láthatóan egyáltalán nem bán. Nyugodtan pihenget a
kökény ágán és hagyja, hogy a nap melengesse testét, miközben a sugarak
csillognak a szárnyain. Nehéz leírni azt a látványt, ahogy az áttetsző, egészen
vékonyka szárnyai tündökölnek. Ha utatokba kerül egy szitakötő, mindenképpen
álljatok meg és töltsetek el egy kis időt a társaságában, és figyeljétek meg
ezt az utánozhatatlan, csodás ragyogást.
Az erdei kis tisztás az egyik legkedvesebb hely a számomra,
ahová gyakran kisétálok miközben figyelem, hallgatom a körülöttem elterülő
természet és lakóinak az életét. Nincs is jobb dolog, mint a természettel
együtt élni, érezni és érteni minden lüktetését, ismerni a lakóit, és megérteni
a meséit, melyeket szavak nélkül mesél el nekem. Én pedig tovább adhatom Nektek
kedves olvasóim, hogy Ti is megismerjétek a minket körülölelő természet
csodáit.
Parlagi madármályva terméseit érleli
Közönséges párlófű termései
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése