Vörösbegy
A kellemesen meleg őszi időben igazán dalos kedvükben vannak
az énekes madaraink. A természet ösvényeit járva újabb és újabb előadásokban
van szerencsém gyönyörködni, akár csak kora tavasz idején. A szeptemberi kórus
új tagjai ezennel a vörösbegyek, akik éppen úgy, mint a csilpcsalpfüzikék ősszel,
a vonulásuk időszakában ismét dalra fakadnak.
A vörösbegyek költöző madarak, de enyhe az enyhe telek van,
hogy maradásra bírják őket. Ebben az estben számukra is létfontosságú ez erdők
bokrain álldogáló élelmek, mint a bodza, a kökény, a fagyal, melyek kínzó
éhségüket olthatják. Valamint ők is, éppen úgy, mint a hazánkba észak felől
érkező példányok, szívesen veszik az emberi segítséget, és nagy szeretettel
látogatják a madárbarát kertekbe kihelyezett etetőket, mely biztos
élelemforrást jelent számukra a hideg és fagyos időszakban.
Ilyenkor ősszel, amikor a nap előbújik a felhők mögül, és
kellemesen meleg sugaraival a tájat simogatja, ők is szívesen dalra fakadnak.
Akinek pedig szerencséje van hallani, ezt a gyöngyöző előadást annak a szívébe
egészen biztosan boldogság, és megnyugvás költözik. Hisz éneke olyan tisztán
cseng, olyan gyöngyözően és élesen, melyhez fogható számomra nem létezik.
A meleg őszi napokon, melyből az idei esztendőben nincsen
hiány, gyakran hallom nem csak ez erdő ösvényein, hanem a kiskertemben is ennek
a kedves kis madárnak az előadását. Sőt, a minap éppen a csilpcsalpfüzikével
énekelt közösen. A füzike a tölgyfa sudarában dalolt, míg a vörös mellénykét
viselő madárka a bodzabokor, egyre szegényebb ágán álldogált, és énekelte
világgá strófáit. Ezeken a kellemesen enyhe napokon az erdő, egyébként már
csendes ösvényein, újra a hangoké a főszerep. Csacsognak a cinegék, boldogan
füttyögnek a csuszkák, szajkók rikácsolnak, nagy fakopáncsok kopogtatják a fák
törzseit, fenn a magasban, a fák sudarai felett pedig a holló pár rója a
köröket, miközben tisztán hallom szárnyaik suhogását, és mély jellegzetes
kiáltásukat. A madarak hangjai mellett a gyenge szélben halkan csörögnek az
egyre száradó falevelek, és földet érve csendesen kopognak a meleg sapkát
viselő makkgyerekek.
Az erdők élettel és hangokkal telve várnak Titeket is. Ha
lehetőségetek van rá, barangoljatok a természetben, és zárjátok szívetekbe, a
természet nyújtotta kedves élményekkel.
Őszi erdő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése