2018. szeptember 12., szerda

Őszi madárdalok - Széncinege





Lassan az ősz első hónapjának a közepén járunk, de az időjárás mit sem foglakozik azzal, hogy a naptár mit mutat. Hiába köszöntött be a szeptember a hőmérséklet még mindig a nyarat idézi. A meleg idő, a nap simogató sugarai azonban megtévesztő lehet a természet lakói számára. Jól tudom, hogy sokan örülnek az őszbe lopakodott nyárnak, de sajnos ennek súlyos következményei lehetnek. Most biztosan nem értitek, miért írom ezt, hisz a melegnek örülni kell, sokkal kellemesebb, mint az esős, ködös és hideg, valódi őszi idő. Természetesen ez mind igaz, de mégis, az élővilágot nagyon megzavarja ez az időjárási helyzet.
Életem nagyon fontos része a természet és annak lakói. Napjaimat rájuk odafigyelve, őket segítve élem. Ezért, ha bármilyen különös, szokatlan esemény történik az egyből szemet vagy fület szúr. Az elmúlt napokban érdeklődve figyeltem a kertemben és az erdőben folyó eseményeket, mely események hátterében egészen különös dolog állt, legalábbis ilyenkor szeptemberben egészen különösnek mondható. A barátcinegék boldogan kergetőztek, akárcsak kora tavasszal az udvarlás idején. Egy széncinege tojó pedig az odúmat vizsgálgatta hosszú időn keresztül, miközben a hím a fa ágán álldogálva figyelte őt. Ez a vizsgálat nem egyszeri eset volt, mert azóta, több nap is eltelt, és a csinos cinegelány még mindig az odú körül sündörög.
Ma délután is nyáriasan meleg uralta az időjárást, melyben a széncinege hímnek daloláshoz szottyant kedve. Csőrét széttárva, a tavasz egyik legszebb előadását kezdte énekelni, a szívemnek oly kedves hinta dalocskát. Hangja úgy gyöngyözött, mint a csendesen osonó kis patak kristálytiszta vize, mintha valóban a tavaszt, a kikeletet köszöntené. Hosszú hetek teltek el a madarak dalai nélkül, hisz a költési és a fiókanevelési időszakuk már régen véget ért. Hangjukat csak a kapcsolattartásra és a riasztásra használták. Azonban ez az ének, ezek a gyöngyöző strófák fontos dolgot jelentenek a cinege életében, mégpedig azt, hogy újra revírt foglalt. Énekével területét jelöli, azt a területet, melyet védelmeznie kell fajtársaival szembe. Valamint dalával a párját is óvja, aki az odúmat szemlélgeti, vizsgálgatja. Hogy mi lesz ennek a végkimenetele, azt most még nem tudom. Mást nem tehetek, mint bízni abban, hogy az igazi őszi idő hamarosan beköszönt, a hőmérséklet visszaesik az ilyenkor megszokott kerékvágásba, mely nem zavarja meg a természet lakóit, és nem készteti őket arra, hogy újabb költésbe kezdjenek. Hisz ilyenkor a rossz idő, a hideg akár egyik napról a másikra uralmába veheti a természetet, mely súlyos következményeket vonna magával.