Kertem minden szegletében a természetesség uralkodik. Sűrű bokrok, lombos fák, meghagyott vastag avar, és egy jó nagy részén a teleknek szép nagyra nőtt fű, amit rengeteg vadvirág tarkít. Ezek a virágok nyáron a nektárt és pollent gyűjtögető rovaroknak, csinos megjelenésű lepkéknek kedveskednek. Ilyenkor az őszi hónapokban pedig a madaraknak, hiszen többek között a bogáncs, az aszat érlelődő magjai finom csemegét adnak nekik.
De a természetesség bárhol kialakítható. Saját magam is szeretek szebbnél-szebb gyökereket, korhadó fákat, vastag moha párnával borított ágakat gyűjteni erdei sétám során. Amikor meglátok egy tetszetős fadarabot mindig tollas barátaim jutnak róla az eszembe, hogy ez nekik is mennyire tetszene. Hiszen ezekből a fákból otthonos, lakályos ökörszem kastélyt lehet építeni. De kiválóak kis táplálkozó szigeteknek, beülőknek vagy éppen rejtekeknek, ahová diót, mogyorót vagy egyéb eleséget lehet elrejteni. A madarak pedig kiváltképp kedvelik ezeket a természetes rejtekeket. Többek között az aprócska ökörszemek is. Egy bő hete már meséltem Nektek kastélyom látogatójáról. Azóta rengeteg kedves pillanattal tudtam gazdagodni neki vagyis pontosabban nekik hála, amiket egy bejegyzésben nagyon hosszú lenne megosztanom.
Az elmúlt napokban ugyanis már nem csak egy ökörszem élvezi a kastély vendégszeretetét, hanem társa is akadt. Egy másik pirinyó ökörszem. Első látásra meg tudtam őket különböztetni, hiszen az új látogatónak a szemöldök sávja sokkal világosabb színű volt, akárcsak a hasi részét fedő tollak. Volt, hogy a két apróság egyszerre kutatott a rejtett kis járatokban. Szépen, békésen, minden vita nélkül jártak a kastély kesze - kusza útjait. Egyik az egyik részén, a másik a másik részén keresgél. Kényelmesen elférve apró testükkel, egymás zavarása nélkül.
Az elmúlt napokban annak ellenére, hogy a nappalok kellemes enyheséget tartogattak, az éjszakákat fázós, hűvös levegő járta át. Reggelre gyenge fagy vette uralma alá a kertem, a fűszálakra pedig titokban dérkristályokat lehelt a hajnal. Ebben az időjárási helyzetben a rovarok is menedéket kerestek maguknak. Akik elbújtak az éjszakai hideg elől azok legtöbbje napközben is rejtekében maradt, csak a bátrabbak bújtak elő, de ők milyen jól is tették, hiszen őket a Napocska kellemesen átmelengette. A kis kastély a rovaroknak is védelmet ad, pókok, éjszakai lepkék, fülbemászók tömkelege, szúnyogok, legyek és még sorolhatnám mennyi aprócska élet bújik meg a gondosan összerakott fák védelmében. Az ökörszemek pedig sorra meg is találják őket. Ahogy hosszú időn át figyeltem őket, láttam, hogy hol egy fülbemászót, hol egy hosszú, kecses lábakkal megáldott pókot csíptek nyakon. Hegyes csőrükkel lecsaptak áldozatukat, akinek esélye sem volt már a menekülésre. Elemózsia tehát bőven akad a kastély falai között, ezt pedig a kis surannó, pirinyó madarak kis is használják. Hiszen bármikor is pillanatok ki az ablakon hol az egyik, hol a másik, vagy épp egyszerre mindkettő szinte folyamatosan benne keresgél. De nem csak a kastély hívogató a számukra. Bőszen vizsgálgatják a csatorna eresz rejtekét, kíváncsi tekintetekkel kukucskálnak be a bokrok tövében lapuló falevelek alá. Talán nincs is a kertemnek olyan zuga, amit ők ne vizsgáltak volna már át, hiszen minden zug, minden apró rés, minden titkos kis repedés, hézag kincset rejthet, éhségüket oltó, finom kincseket.
Az ökörszem kastélya:
❗https://www.facebook.com/1536417776609138/posts/2768462450071325/
❗https://www.facebook.com/1536417776609138/posts/2984995978417970/
A közeljövőben fogok még mesélni az ökörszemekről, hiszen annyi élményt kapok tőlük, hogy több történet szükségeltetik, hogy róluk szóljon. A válogatás következő résztvevője az erdei pinty lesz, akik kisebb csapatokban látogatják jelenleg is a kertemet. A következő alkalommal róluk fogok mesélni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése