Búcsúzik a szeptember.

Az idei ősz szeptembere, eltekintve attól a pár napos esős időszaktól, mely meg kell hagyni nagyon kedvezően hat a növényekre, kellemes meleggel és napsütéses idővel telt el. Most a hónap legvégén, ebben a három napban, igen hűvös és kellemetlenül erős szél teszi próbára az élőlények életét, de ez is az őszhöz tartozik, de bevallom én annyira ezt nem kedvelem. 

Az ősz első hónapjában már napról napra egyre rövidebbek a nappalok. Esténként az alkonyat fél hétkor már puha lepellel borítja be a tájat, reggel pedig a felkelő nap sugarai egyre később ébrednek fel éjszakai álmukból. Napközben még kellemesen meleg az időjárás, de az éjszakák egyre hűvösebbre, majd hidegebbre fordulnak és ennek hála, reggelente csillogóan harmatos táj fogadja a természet ösvényére lépő látogatót. A nap meleg sugarai dél környékére felszárítják ezeket az aprócska cseppeket és a kellemesen meleg időben még gyönyörködhetünk a rozsdafarkúak, a csilpcsalpfüzikék vagy éppen a barátkák énekében. Évről évre minden ősszel megfigyelhető, hogy vonuló énekes madaraink újra énekelni kezdenek a revírjeik környékén. 

Azonban nem csak a madarak előadásai kényeztetheti fülünket, hanem a szarvasbőgés is. Ugyanis ezekben a hetekben van a gímszarvasok udvarlási időszaka, amikor is a szarvasbikák megpróbálják elnyerni a nőstények kegyeit és bőgésükkel elriasztani ellenfeleiket. Azonban ez az elriasztás nem mindig sikerül és ilyenkor összecsapásra kerül sor, aki a csatát nyeri, azé lesz a nőstények háreme. 

A szeptember a dőzsölés időszaka, az erdőszélek cserjései teles tele vannak finomabbnál finomabb falatokkal, melyeket előszeretettel látogatnak az éhes csőrű madarak és a korgó gyomrú emlősök. Az idei ősz bőséges termést tartogat, a bodza, az élénk piros színű galagonya, a csipke, a kökény és a vadszeder bokrok szinte roskadoznak az édes, lédús termésektől, az erdőt lakó állatok nagy örömére. Ez az őszi időszak a dőzsölés és a raktározás időszaka, amikor nem csak jóllakhatnak, de előre gondolva az előttük álló hosszú télre, el is raktározzák betevőjüket. 

Erdei sétánkon már az egyre színesebb erdőkben gyönyörködhetünk, a fák és a bokrok levelei már kezdik magukra ölteni az őszi ünneplő ruhájukat, melyek ezernyi színekben tündökölnek. Itt ott a fűszálak rejtekében még virítanak az ősz virágai és a meleg, napsütéses napokon, még a rovarok gyűjtögetik édes nektárjaikat. Igaz már napról napra egyre kevesebben vannak s ahogy egyre hidegebbre fog fordulni az idő, úgy fognak sorra búvó és menedékhelyet keresni, ahol biztonságosan át tudják vészelni a hideg, téli időszakot.      

A kisebb, téli álmot alvó emlősök, mint a kertem vendégszeretetét élvező nagy pele is, biztonságos és védett telelőhelyet keres magának, ahol a hosszú hideg hónapokat fogja majd tölteni. Lehet már már el is húzódott, mert a napok óta nem hallom vékonyka kis hangját, mellyel az egyedek a kapcsolatot tartják egymás között.  

Szeptemberben rengeteg élményt élhettem át, melyek egytől egyig szép emlékeket hagytak bennem, azonban, ha egyet ki kellene emelnem, akkor az a holdfogyatkozás lenne, mely tegnapelőtt éjszaka és hajnalban volt látható. Szerencsésnek érzem magam, hogy szemtanúja lehettem ennek a ritka csillagászati jelenségnek, mert kegyes volt hozzám az időjárás és a derült égbolton zavartalanul végig tudtam követni, amint a Hold a Föld árnyékába került.

Holnap már október első napját élhetjük át, azaz az ősz második hónapjának az első napját, mely hónapban fog kibontakozni az igazi ősz, minden apró szépségével.