A tavalyi esztendő nyarán egy Nagy pele élvezte ki kis kertem
bőséges gyümölcstermését és a madárodúm vendégszeretetét. Az idei nyáron is sok
estét és éjszakát töltöttem a szabadban és ezeken az estéken folyamatosan
hallottam a nagy pele vékonyka kis hangját, mellyel a territóriumát jelöli és a
családok tagjai kommunikálnak egymással. Ez a hang, mindig sötétedés után, a
madárházam környékéről volt hallható. Nyár derekára az almafám meghozta édes
terméseit, melynek a kertemet látogató állatok nem igen tudtak ellenállni.
Napközben a madarak és a mókusok eszegetik lédús gyümölcsét, éjszaka pedig a
nagy peléknek és a sünöknek szolgál kiváló táplálékul. No meg még ki tudja,
hogy a sötétség leple alatt hány meg hány állat lakomázik belőle. Látni sajnos
nem látom őket, de a félig megrágott almadarabok, vagy éppen a csutkáig rágott
gyümölcsök, elegendő árulkodó jelek ahhoz, hogy tudtomra adják, sokan kedvelik
az édes alma húsát. De, hogy ne csak a kertembe betérő látogatók lakjanak jól
az almacsemegéből, a vaddisznók is minden nap megkapják a maguk kis adagját,
melyet örömmel, nagy csámcsogás és röfögés közepette gyorsan el is
fogyasztanak.
Amióta az alma érésnek indult, esténként rágcsálások, finom
kis csámcsogások árulják el, hogy a sötétség puha leple alatt, a kertemnek
vacsoravendégei vannak, akik éppen a megérdemelt táplálékukat fogyasszák el.
Látni nem látom őket, csak hallom, de ez éppen elég ahhoz, hogy szívemet
boldogság öntse el.
A napokban Bogyó ugatására ébredtem, nem gyakori, hogy éjszakánkét
hallatja a hangját, mert már hozzászokott a vadak gyakori jelenlétéhez. Azonban
ezen az éjszakán nagyon mérgesen jelezte nemtetszését. Ki is néztem, hogy mi
lehet az oka éktelen haragjának, de különösebb esemény nem történt, azon kívül,
hogy a kerítés mellet a szokott öt fős csorda keresgélt élelem után. De ha már
felébredtem szétnéztem a kertben. Messze a tisztás felől a macskabagoly nyávogó
hangja törte meg az éjszaka csendjét és a faágak roppanásai jelezték a
vaddisznók távolodását. A kiskertembe szépen beszűrődött az egyre növekvő hold
és az ezernyi csillag fénye. Az égbolton éppen a kertem felett nagyon szépen
kivehető volt a Kis göncöl szekér fényes csillagai, melyek ezen az igencsak
hűvös éjszakán gyönyörűen tündököltek. A kertemben van egy aprócska pince,
melynek az ajtaja felett egy is szellőző lyukacska van és ebben a kis résben
jól kivehetően valaki álldogált és figyelte minden egyes mozdulatomat. Közelebb
merészkedtem, mert messziről csak egy sötét alaknak tűnt, mely bármi lehetett, legalábbis
éjszakai állat, mert ebben a késői időpontban csak ők mocorognak. Amíg egyre
közelítettem felé, azon gondolkodtam mi lehet az, először bagolyra gondoltam,
de mérete miatt gyorsan elvetette, mert ez az árny nagyon aprócskának tűnt, a
következő tippem a denevér volt, de a következő pillanatban fény derült a kis
lakóm kilétére, mely nem más, mint a nagy pele volt. Kíváncsian méregetett
fekete szemeivel, melyben a félelem szikrája sem látszódott, nyugodtan
álldogált a kis rés közepén és figyelt. Pici szürke arcocskájából szó szerint
világítottak mélyfekete szemecskéi, hosszú bajusza, pedig még kedvesebbé
varázsolta pofácskáját. Nagyon megörültem, hogy végre megpillanthattam, a nyári
estéimet végigkísérő kedves kis hang tulajdonosát. Akinek már nem sok ideje,
körülbelül egy hónapja van hátra az ébrenléti időszakából, mert szeptember
végén álomra hajtja a fejecskéjét és egészen tavaszig április végéig, májusig
az időjárástól függően téli, álmot alszik.
A nagy pele szürkületkor bújik elő
biztonságos kis odújából, mely lehet padlás, kamra, pince rejtett zuga, vagy
akár egy madárodú is tökéletesen megfelel lakhelyéül. Az éjszakai órákat
mozgékonyan tölti, mely időszakban táplálkozik, territóriumát védi és jelöli
meg, tudtára adva a többieknek, hogy ez az ő felségterülete és betolakodónak
helye nincsen benne. Jórészt a fák, bokrok ágain mozog, a talajra csak nagyon
ritkán merészkedik le. Akrobatikus ügyessége felülmúlhatatlan, még a mókusoktól
is fürgébbek és vakmerőbbek. Szabad szemmel szinte alig tudjuk követni, mert
egyik pillanatban itt, a másikban, pedig már ott vannak, nagyon gyorsak és
veszélyt nem ismerve ugrálnak egyik ágról a másikra, olykor egészen vékonyka
gallyakon is, melyek 100-160 grammos súlyuk alatt meg sem hajlanak. Testhosszuk
mindössze 15-17 cm,
plusz még a farkuk hossza, mely szinte majdnem akkora, mint a testük. A farkuk,
mint egy kormány, segíti őket ebben a fürge és olykor hajmeresztően bátor
ugrásokban. Ezen az éjszakai találkozáson, azonban csak nyugodtan álldogált és
figyelt, kíváncsian méregette a fényképezőgépemet és, mint egy igazi kis modell
úgy viselkedett, aki cseppet sem bánja, hogy fotózva van. Ő csak álldogált,
hiszen a reggel még odébb volt, hogy pihenésre hajtsa a fejét, amint pirkadni
kezd elbújik az odúja védelmében és csak szürkületkor merészkedik ki újra.
Nekem viszont nem ártott még egy kis alvás, így magára hagytam őt és ezekkel a
csodás élményekkel hajtottam álomra a fejemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése