2018. október 10., szerda

Őszi madárdalok - Házi rozsdafarkú



Házi rozsdafarkú tojó



Az elmúlt időszakban több bejegyzésem szólt az ősszel újra dalra fakadó madarak gyöngyöző strófáiról. Vannak fajok, akinek az éneke ilyenkor ősszel, a vonulásuk idején egészen megszokott, és a természetnek hála, évről-évre hallhatom őket a hosszú tél, madárflótákban szegény időszaka előtt. Ilyen a csilpcsalpfüzike, a vörösbegy, akinek csengő hangja még mind a mai napig hallható, de ide tartozik a barátposzáta is. Sajnos azonban az ő előadását az idei őszön még nem sikerült még megfigyelnem. Viszont talán kárpótolt érte a széncinege tavaszköszöntő hinta és nyitnikék dalocskája, melyet hosszú évek megfigyelése alatt még nem volt szerencsém hallani. Ez az ének ilyenkor ősszel egészen különlegesnek számít, talán éppen úgy, mint a szokatlanul enyhe időjárás is, mely sorra fakasztotta dalra aranytorkú kis énekeseinket. Azt gondoltam az őszi madárkoncertnek nem lesz több fellépője, de az elmúlt napokban újabb taggal bővült a kis tollas dalnokok száma, ő pedig nem más, mint a reszelős, de mégis oly kellemes hangú rozsdafarkú. A szép kort megélt, sudárra nőtt fenyőfám leges-legtetején álldogált, csőrét pedig nagyra nyitva kürtölte világgá énekét. Elegáns szürkésfekete tollruháját még csinosabbá varázsolta élénk fehér, jól elkülönülő szárnyfoltja, és a rá jellemző rozsdavörös farktollai. Olyan hetykén, olyan büszkén álldogált a fa tetején, mint aki tudta, hogy éneke valakit teljesen rabul ejt. Örömmel hallgattam rögtönzött kis koncertjét, és minden egyes strófáját mélyen a szívembe zártam, mert hosszú hónapok jönnek, melyek alatt nem gyönyörködhetek a fülemnek legkedvesebb előadásokban.
A rozsdafarkúak vonuló madarak, de ezek ellenére az év nagyobb részét töltik itt hazánkban, mint tőlünk távol a télen is enyhe és élelemben bővelkedő déli országokban. Egyes példányai már a tél végén, de legkésőbb tavasz elején visszatérnek költési területeikre, és egészen ősz közepéig nálunk maradnak. A végsőkig kivárják az utazásuk megkezdését, és amíg az időjárás kedvezően alakul, ami nekik elegendő élelmet kínál, addig várnak az útra keléssel. Sőt megfigyelések szerint bizonyítható, hogy évről-évre egyre több kis tollas vállalja a tél viszontagságait és élelemszűkösségét, mint a veszélyekkel teli vándorutat.    
Hallgassátok Ti is a lassan pihenni térő természet neszeit. Álljatok meg pár pillanatra és töltődjetek fel az ősz csodás színeivel, illataival és kedves hangjaival.