2015. július 9., csütörtök

A madárodúm albérlője.



A kiskertemet méltán nevezhetem madár és állatbarát kertnek, hiszen kialakításánál fő célom az volt, hogy a különféle állatok és nagy kedvenceim a madarak is otthonosan érezzék magukat benne. Olyan fákat és bokrokat telepítettem, melyek kitűnő táplálékforrást és ideális fészkelőhelyet biztosítanak kis vendégeimnek. És ha már a fészkelő helynél tarok, akkor megemlítem a kihelyezett mesterséges, különféle röpnyílású madárodúkat, melyeknek különféle madárfajok megtelepedését segítik elő a kertemben.

Jelen történetem egy ilyen madárodúról, jobban mondva a madárodú albérlőjéről fog szólni.
Június végén egy szép napsütéses nyári délutánon éppen a madarak itatóját takarítottam, amikor olyan érzés kerített hatalmába, mintha valaki figyelne. A megérzésem jónak bizonyult, mert amikor körbepillantottam észrevettem, hogy a cseresznyefára kihelyezett madárodú bejáratából egy aprócska szempár követi és figyeli minden mozdulatomat. Ez az aprócska szempár pedig nem máshoz, mint a nagy peléhez tartozott.
Mint köztudott a nagy pele éjszakai életet élő állat, a fényes nappalt a sötét éjszakával összekötő szürkületkor merészkedik elő rejtekhelyéről, ahogy a tájat teljesen beborítja az éj leple, ő egyre nagyobb biztonságban érzi magát és ilyenkor kezdi meg napi rutinját. Fő feladata a táplálékának a megszerzése. A cseresznyefa és az almafa termése kitűnő táplálékforrást biztosított a számára és még nagy távolságot sem kellett megtennie, hogy a napi betevőjét megszerezze. Szinte csak ki kellett lépnie a biztonságot adó odúból és a terített asztal ott állt előtte, veszély esetén pedig gyorsan vissza tudott húzódni a rejtekébe. Ez ezen a napsütéses júliusi napon is így történt. Miközben álmos szemeivel engem figyelgetett az egerészölyv hangja törte meg a meleg nyári délután csendjét, miközben a kertem felett vitorlázva körözött. Aprócska albérlőmnek nem is kellett több, a számára oly veszélyes hang hallatára azon nyomban visszahúzódott a biztonságot adó odú rejtekébe és hiába figyeltem ezen a délutánon, már többet nem merészkedett elő. Ahogy szürkülni kezdett a táj, ismét mocorogni kezdett és előbújva a madárodúból megkezdte pirkadatig tartó napját, amint megjelent a nap a horizonton visszatért rejtekébe és a világos időszakot rejtőzködve töltötte.