2015. július 20., hétfő

Egy különleges találkozás.






Bármerre is visz az utam a természet ösvényein, mindig nyitott szemmel és füllel haladok, odafigyelve minden neszre, hangra és minden apró lüktetésre. Egyetlen kirándulás sem telhet úgy el, hogy valamilyen élménnyel ne gazdagodnék. Az átélt pillanatok között vannak olyanok, melyek meghatározó mumentumai életemnek. Ezek legtöbbször egy első találkozáshoz vagy egy különös eseményhez köthetőek, melyek emlékezetemben annyira intenzíven élnek, hogy akárhányszor felidézem ezen kedves élményeimet olyan mintha, újra átélném őket.
A természet gyakran meglep minket olyan élőlényekkel, melyekkel azelőtt még nem találkoztunk és ezek számomra nagyon nagy kincsek. Jelen történetem is egy ilyen első találkozásról fog szólni, egy különleges és rejtett életet élő madárról, akinek az elterjedése főként a Zempléni hegységre korlátozódott. Pár egyedét megfigyelték már az Északi középhegységben és a Börzsönyben, ahol a költése is bizonyított. 
Ezen a nyári estén, amikor a nap már kezdett nyugovóra térni, hazafelé tartottunk a ceredi tónál tett kirándulásunkból. Már majdnem elértük Rónabánya határát, amikor egy madár, óriásinak tűnő szárnycsapásokkal éppen az autónk előtt repült át. Gyorsan megálltunk és kiszállva az autóból óvatosan visszafelé kezdtem sétálni. Nem sok esélyt adtam rá, hogy szerencsém lesz megpillantanom, de titkon azért bíztam és hittem benne. Az út szélétől nem messze egy fa ágát gyönyörűen megsütötte a lemenő nap sugara és ott ült, a pillanatokkal ezelőtt látott hatalmas madár. Aki nem más volt, mint egy világos szürke alapon, sötét mintázattal tarkított tollruhát viselő bagoly.  Egy olyan bagoly, akit ezelőtt még soha nem láttam, jóval nagyobb teremtés volt az általam jól ismert és már többször megfigyelt macskabagolytól és tollazata is teljesen más színű volt. Hatalmas fekete szemeivel érdeklődően engem nézet, világosszürke arcocskájával pedig olyan volt, mintha mosolyogna. Percek teltek el amíg egymást figyeltük, meg sem próbált elrepülni, szerencsére ezt a kis időt nem zavarta meg a forgalom, mert mihelyt az első autó elment mellettem ő gondolva egyet elszállt a tisztás irányába. Ekkor még fogalmam sem volt róla, hogy milyen baglyot is láttam. Egy ismerősöm segítségét kértem az azonosításhoz, aki nem akart hinni a szemének, hogy felénk milyen ritka madarat sikerült megfigyelnem és fotókkal bizonyítanom a találkozásunkat. Az azonosításunk alapján derült kis, hogy a látott madaram egy gyönyörű Uráli bagoly volt, mely ezen a vidéken ritkaság számban megy.  Azt viszont jó tudni róla, hogy ez a bájos kis arcocska igen agresszív belsőt takar, ha a költési időszakában megzavarják a fészke közelében, képes gondolkodás nélkül az emberre támadni, és az a támadás veszélyes is lehet, mert hatalmas karmaival igen nagy sérüléseket tud okozni. Ez a viselkedése azért van, mert ő így védi utódait a revírjébe tévedt betolakodóktól.
 Azóta is rendszeresen kijárok erre a helyre, hátha még egyszer szerencsém lesz hozzá, de azóta nem sikerült újra megfigyelnem. Azonban ezt a pár perces találkozást gyakran felidézem magam, újra és újra átélve ezt a különös és szerencsés találkozást.