2016. január 24., vasárnap

Mesélő nyomok.


 Dámszarvas bika

Tél van, igazi tél. Olyannyira, hogy éjszakánként kemény mínuszok tombolnak, melyek napközben sem engednek magukból. Fagyosak a nappalok és az éjszakák, de mikor legyen hideg, ha nem ilyenkor a tél közepén. A napokban vékonyka, fehér pléddel takarta be a tájat a természet, mely alatt, ezernyi élet lapul. Szeretem a hófödte tájat, nem csak azért, mert hozzá tartozik a télhez, hanem azért is, mert olyan egy havas erdei ösvény, egy tisztás vagy akár a saját kertünk, mint egy nyitott könyv, mely csak arra vár, hogy olvassunk belőle. És higgyétek el nekem, rengeteg érdekes történet lapul ebben a könyvben. A kiserdőm is ilyen élményekkel teli nyitott könyv, melyben az évek alatt megtanultam olvasni, azokat a meséket, melyeket a természet és annak lakói osztanak meg velem.
Aprócska tappancsnyomokat hagynak maguk után a mókusok, kik az ősszel elrejtegetett diókat keresgélik élelemraktáraikban. Ezek az aprócska szőrpamacsok a talajon, mindig ugrálva közlekednek, és nyomaik mindig ugyanúgy néznek ki. Ha jól megfigyeljük, az igen kicsi nyomokat, jól láthatjuk, hogy a hátsó lábak nyoma, melyek nagyobb méretűek, vannak mindig elől, a mellső lábak nyoma pedig hátul. Még valami nagyon jól kivehető lábnyomaikból, mégpedig a karmok, melyek igazán hosszúra nőttek és a hóban szépen szembetűnnek vizsgálatkor. Az erdő meséje itt még nem ért véget, hiszen esténként gyakran látom a fehér hasú, élénkvörös bundát viselő rókát, ki a sötétség leple alatt ismét a kiserdőben kutatott táplálék után, ottlétét nyomai árulták el. A vörös róka ügetve szedi lábait, az erdő ösvényein. Mellső és hátsó lábai szinte egyforma méretűek. Ha jól megfigyeljük, láthatjuk, hogy hátsó lábait, mindig a mellső lábak nyomaiba teszi, így a mancsok nyomait egy egyenes vonallal lehetne összekötni. A mancsok mellett, rengeteg patanyom is őrizte az éjszakai élet emlékeit, melyekben szarvasok, őzek és vaddisznók kisebb nagyobb nyomai voltak, jól kivehetőek. A vaddisznók jelenlétéről, a nyomaikon kívül az orrukkal feltúrt avar is árulkodott. A fagyos téli időben, minden falat számít, minden egyes elbújt rovar, növény,  vagy az őszről megbújt makk, túlélési esélyeiket növeli. 
Figyeljétek Ti is, ez erdő ösvényein megbújó nyomokat, vizsgáljátok meg és próbáljátok megfejteni, hogy milyen állat emlékét őrzi.  

 Őzbak

Süldő vaddisznó 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése