Fiatal meggyvágó
Fiatal nagy fakopáncs
Fiatal fekete rigó
A madaraknál a nyár minden esztendőben a költési és a fiókanevelési időszakról szól. Vannak fajok, melyek egy fészekaljnyi fiókát nevelnek fel, de a legtöbbjük kétszer és olyanok is akadnak, akik akár háromszor is költenek egy szezonban. A nyár utolsó hónapjára fiatalkori tollruhát viselő, folyton csipogó és kíváncsiskodó madarak lepik el a természet szerteágazó ösvényeit. Ott vannak az erőkben, a mezőkön és a saját keretünkben is. Egyeseket még szüleik őrző szemei figyelnek, de vannak olyanok is akik már egyedül járják az önállósodás rögös és kihívásokkal teli útját. Tavasszal miután megépítették a madárszülők fészküket, a tojó lerakja a tojásait és elkezdi melengetni őket. A hím pirkadattól alkonyatig csengő énekével védi családját és revírjének a biztonságát. Miután a tojások felrepednek és világra jönnek a fiókák, a szülőknek megkezdődik a fáradtságot nem ismerő, táplálási és fiókanevelési időszak. A kicsiket folyamatosan etetni kell, hogy minél nagyobbra és erősebbre fejlődjenek. Miután a fiatal madarak elhagyják addigi otthonukat, ahol biztonságban élhettek jön az igazi kihívás a szülők és az utódok számára. A kismadarak ilyenkor jórészt még röpképtelenek és a szülőknek olyan biztonságos helyre kell csalogatniuk őket, ahol környezetükből veszély nem fenyegeti őket. A táplálásukat tovább kell folytatni, mert az egyre nagyobb fiókák egyre éhesebbek és egész álló nap élelem után könyörögnek szüleiknek. Miután kellően megerősödtek és a repülés technikáit is egyre jobban elsajátították a szülők magukkal csalják őket, hogy megtanítsák nekik a zsákmányszerzés fortélyait és mivel egyre kevesebb táplálékot szolgálnak fel nekik, egyre jobban rákényszerülnek, hogy maguk szerezzék meg a betevőjüket. De nem csak a zsákmányszerzés és a táplálkozás fortélyaival ismertetik meg őket, hanem megmutatják nekik, hol juthatnak naponta friss vízhez, hogy szomjukat olthassák és fürdőt vegyenek, hol tudnak elhúzódni, ahol biztonságban tölthetik az éjszakákat és veszély esetén milyen búvóhelyeket kereshetnek fel. Ez a fiókanevelési utóidőszak, minden fajnál más és más, és eltérő ideig tart. A cinegeféléknél, a zöldikéknél, az apróbb testű énekes madaraknál fészekhagyás után két hétig tart az utógondozás, míg a nagyobb testű ragadozó madaraknál ez hetekben vagy akár hónapokban is mérhető. Aki nyaranta is üzemelteti az itatóját, vagy akár az ő kertjében kihelyezett mesterséges odúkban látnak napvilágot az új nemzedék fiókái, annak rengeteg érdekes megfigyelési élményben lehet része.
Az idei esztendőben széncinegék, kékcinegék, barátcinegék, csuszkák, zöldikék, házi rozsdafarkúak, meggyvágók, nagy fakopáncsok, szajkók, énekes és feketerigók pelyhes, fiatalkori tollruhát viselő példányai látogatták és a mai napig is látogatják kertemet. Szemem láttára cseperednek napról napra egyre nagyobbra, erősebbre és ügyesebbre. Mára már az összes fiatal teljesen önállóvá vált, a szüleikkel való kötelékük felbomlott és testvéreikkel, valamint fajtársaikkal együtt élik mindennapjaikat. Kíváncsiságuk határtalan, mindent megvizsgálnak és mindennel megismerkednek, ami a természetben körülöleli őket, hiszen nekik még minden újdonságnak számít. A sok fiatal madárvendégem közül talán a piros sapkácskát viselő harkályok a legkíváncsibbak. Bekukucskálnak az odúkba, feszegetik a fák kérgét, csőrüket próbálgatva apró lyukakat vájnak a fák törzsébe, bújócskáznak és egymást kergetik körbe körbe a diófám törzsén. Olyanok, mint a gyerekek, hisz nekik is van fiatalkoruk, amikor még mindent könnyedén és játékosan élnek át. Ha lehetőségünk van rá, hogy figyelemmel kövessük őket, mi is megismerkedhetünk a madarak fiatalkori életével, amikor olyan különleges viselkedéseket produkálnak, amilyeneket talán még soha nem élhettünk át.
Élelemért könyörgő fiatal széncinege
Énekes rigó élelemmel tömött csőrrel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése