Apróka.

A természetnek hála, nagyon sok élőlény él a közelemben, akiknek az életét napról napra szemmel tudom követni. Az erdő, a kis tisztás sok növénynek és állatnak szolgál otthonául. Az év minden egyes napján történik valami a természet hatalmas színpadán és legyen az tél vagy nyár, tavasz vagy ősz, nappal vagy éjszaka az előadások szünet nélkül tartanak, csak mindig más élőlényekkel a főszerepben.

Ezen történetem egy titkos látogatóról fog szólni, aki a sötétség leple alatt teszi tiszteletét a kertemben és aki számos nyomot hagy maga után. Ez a kis vendég rendezkedik ám az udvaron, locsolókannákat, műanyag vödröket döntöget, szatyrot rágcsál meg és húz szét, egyszóval valamit keres. Nem nagyon kellett törnöm a fejemet, hogy mit is kereshet, hamar rájöttem, hogy kutatásának fő célja az élelem szerzés. Sejtésem is volt, hogy ki lehet a titokzatos vendég, de biztosra akartam menni és biztosan tudni akartam ki is lehet az. A kamerámat egyik este kihelyeztem a vadkörtefám törzsére, elé egy kis felvágottat tettem, remélvén, hogy a látogatom aznap este is betér hozzám és csábítónak fogja találni a finom falatokat. És jól sejtettem, mert másnap, amikor elkezdtem nézni a felvételeket jól látható volt, hogy ki is a kis kertrendezőm. A felvágott odacsalta a kamera elé és szépen látható volt, a pihe puha bundájú aprócska róka. Több felvétel is készült róla amint elfogyasztja a csalogató falatot. Biztosan evett volna még, mert szinte egész éjjel a kertben sétált és csak keresett és kutatott hátha talál még valami betevőt. Ezen felvétel óta már jó pár nap eltelt és a kis róka minden áldott este benéz hozzám. Tegnap este kint felkapcsolva hagytam a lámpát és az ajtónál ülve figyeltem, hátha siker ül őt élőben is látnom. Fél tíz volt amikor először felbukkant és nagyon meglepődtem, hogy mennyire kicsi, a kamera felvételén is látszódott, hogy fiatalka, de így élőben látva még apróbbnak tűnt. Az erkélyen sétált végig és keresgélni kezdett. Bejárta a kert minden egyes szegletét, benézett a napozóágy alá és ahogy ott ültem az ajtóban feljött a kis erkélyre is. Mozdulni sem mertem, nehogy megijedjen tőlem, apró lábait, amin fekete kis zoknik viselt az ajtó aljára tette és kíváncsi szemeivel befelé nézett a szobába, majd arrébb ment és az ajtó másik szárnyán újra kukucskálni kezdett, olyan közel dugta kis fejét az üveghez, hogy ott maradt a nedves orrának a nyoma. Én csak álltam, mint akinek földbe gyökerezett a lába és alig akartam hinni a szememnek. A róka kis szemei kíváncsian csillogtak és érdeklődően figyelt, majd lassan elsétált a kerítéshez és a kaput díszítő vas között bújt ki. Gyakran látok rókát a kiserdőben és akár hányszor kiteszem a kamerát éjszakára, mindig van felvételem róluk, de ők felnőttek voltak. Az egyik biztosan nőstény volt és lehet neki a kölyke ez a kis kíváncsi ifjonc. A környező erdőket, mint a tenyeremet úgy ismerem, hiszen, ha tehetem és időm engedi mindig az ösvényein kóborolok, de eddig rókakotorékot nem sikerült még megfigyelnem, pedig szerintem a környéken élhetnek és ez a kölyök is valahol a közelben láthatta meg a napvilágot. Az idén született kis rókák ebben az időszakban már önállóan is megpróbálnak táplálékot keresni maguknak, egyre jobban elszakadnak a családjuktól és elkezdik járni a felnőtté válás útját.