A természet minden egyes lakóját
szeretem és tisztelem, hiszen sokkal, de sokkal szegényebb lenne a világ
bármelyikük nélkül. Nekik köszönhetjük a természet ösvényein átélt boldog
perceinket, melyek sok estben egész életünk át végigkísérnek minket. Vannak élőlények,
melyekkel szinte minden áldott nap találkozhatunk, de olyanok is akadnak szép
számmal, melyek rejtett életük miatt csak nagyon ritkán kerülnek szemünk elé és
olyanok is van amikor éveket kel várni arra, hogy az első találkozást
átélhessük. A nappal aktív élőlények életét, jóval könnyebb szemmel követnünk,
mint az éjszakai állatokét. Napközben vackukban pihengetnek és amikor a nap
alábukik a horizonton és a szürkület puha leplét a tájra kezdi teríteni, ők
akkor bújnak elő és fognak neki a napi rutinjuknak. Az ő napjuk akkor kezdődik,
amikor a miénk véget ér. A sötétség védelmező leple alatt élik életüket, emiatt
a megfigyelésük jóval nehezebb. Sok estben csak a hallásunkra hagyatkozatunk, a
kiadott hangjuk és neszeik alapján tudjuk őket beazonosítani, mert szemünkkel a
sötétben, szinte csak árnyakat látunk, de olykor ez is nagy segítség, hiszen
aki ismeri a természet lakóit, annak ez is elegendő tud lenni a
beazonosításhoz.
Szeretek naplemente után kint lenni a
természetben, tavasszal és nyár elején ebben az időszakban a madarak csodaszép
dalaitól hangos a táj, melyek mára már elcsendesedtek, de ilyenkor is szép
élményeket gyűjthet az, aki egy kicsit tovább ébren marad és figyeli az
éjszakai erdő, mező életét. Egyetlen ilyen éjszaka sem telhet el úgy, hogy ne
hallanám a macska bagoly messzire hangzó kiáltását, amint a hím és a tojó
egymással beszélget, az őzsuta mély és rekedtes ugatását, a vaddisznók
horkangatását, vagy a nagy bele vékonyka hangját, amint a társát hívja. Ezek a
hangok mellett neszeket, száraz letört ágak roppanásait is hallani lehet, amint
az állatok mancsaikat vagy éppen patáikat szedik az erdő talaján. Állatok pedig
vannak bőséggel, igaz, hogy sokukat nem tudom megfigyelni, de a vadkamerám segítségével
fény derülhet rá, hogy az előbb említetteken kívül, még kik látogatják a
kiserdőmet.
Egyik nap, amikor az éjszakai
felvételeket néztem vissza, nagyon megörültem, hiszen a mindennapos látogatók
mellett, egy eddig, még nem látott, éjszakai életet élő állatot rögzített a
kamera, aki nem más, mint a borz. Szép nagyra nőtt példány volt, melynek a
testsúlya szerintem a 10 kg-ot is bőven meghaladta. A borzok átlagos testhossza
eléri a 70-75 cm-ert, súlyuk pedig, a táplálékban gazdag nyári és őszi
hónapokban akár 17 kg-os is lehet. Igaz élőben még soha nem sikerült vele
találkoznom, de a felvételen egyből felismertem zömök testéről és jellegzetes,
csak rá jellemző fekete-fehér, sávos fejmintázatáról. A kiserdő felett van egy
hegyoldal, melyet már sokszor megmásztam, hiszen innen a legszebb a kilátás a
Salgói várra és a minket körbeölelő tájra. Ennek a hegyoldalnak az aljában van
egy laza, földes domboldal, melyben egy ovális bejáratú lyuk figyelhetőn meg.
Sokszor gondolkoztam már rajta, hogy ennek a kotoréknak ugyan van e lakója,
több dolog is arról árulkodott, hogy van, hiszen a bajárat előtt, karomnyomokat
sikerült megfigyelnem. A borz saját maga készített kotorékban, találóbb néven
borzvárban lakik, vagyis inkább laknak, mert olykor, egy ilyen várnak 10-12
lakója is lehet, melyek rokoni kapcsolatban állnak egymással, nemtől és kortól
függetlenül. A borzvár bejárata, mely az általam talált kotorékra is igaz,
vízszintesen ovális alakú és a bejárat előtt, amint a lakói befelé kapaszkodnak
karomnyomok is megfigyelhetőek. Belsejében, mint egy labirintus úgy keresztezik
egymást a járatok, melyeknek a hossza, kedvező talajban akár a 60-100 méteres
is lehet. A lakókatlan, melyben a napközbeni világos időszakot töltik, valamint
a hideg téli napokon pihennek, 5-6 méter mélyen helyezkedik el. Több helyen is
olvastam már róla, hogy a rókák előszeretettel foglalják el a borzvárakat, sőt
egy-egy nagyobb borzvárban, melynek minden esetben több kijárata is van, akár
egymás mellett, békességben is eléldegélnek. A borzoknak és az erdő többi lakójának,
most jött el, azaz időszaka, amikor elkezdik gyűjteni és felhalmozni a testük
zsírrétegét, hiszen a nyár végi és az őszi természet finomabbnál finomabb
falatokat kínál a számukra. Testük súlya ebben az időszakban a legnagyobb, de
kell is nekik a kerekded külső, hiszen a hideg, fagyos és havas téli napokon,
minden egyes falatért meg kell küzdeniük, így ebben az időszakban felszedett
súlytöbblet biztosítja számukra azt, hogy a zord hónapokat átvészelhessék.
A borz hetek óta, minden éjszaka
látható a kamerám felvételein, így, ha személyesen nem is tudok vele találkozni,
de legalább tudom, hogy a közelben ő is itt éli a mindennapjait és ez nagyon boldoggá
tesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése