Meseház az erdő mélyén.

Az elmúlt hétvégén kihasználva a kellemes őszi időjárást kirándulni indultuk, mely kirándulásnak célpontja a Karancsberénytől nem messze található Pálháza-puszta volt. Itt a Karancsberényi-patak völgyében, az erdő ölelésében épült meg, 1937-ben a Légrády család vadászháza, mely azóta több funkciót is betöltött. Az elmúlt, majd 80 esztendőben az idő vasfoga megkímélte ezt a kis erdei lakot, mert a mai napig igazán csinos a külseje és az egész épület, valamint a környezete melegséget és nyugalmat áraszt. A hatalmas fák tövében áll szerényen meghúzódva, kertjében pedig a természet lakói vendégeskednek. Széncinegék, barátcinegék hallatták csicsergő hangjukat, csuszkák és nagy fakopáncsok feszegették a fenyőfák kérgeit, bízván benne, hogy egy egy meghúzódott rovarral olthatják éhségüket. Egy öreg tölgyfa törzsén, melyet a puha moha úgy borított be, mint egy meleg takaró, élénk zöldes tollruhát viselő zöld küllő kezdett el kacagni. Nem messze tőle pedig, egy csapat őszapó motozott élelem után kutatva, miközben kedves kis hangjukon tartották egymás között a kapcsolatot. Amikor visszafelé indultunk és kiértünk a sűrű erdő öleléséből nem messze tőlünk egy szarvastehén és annak borja figyelt ránk kíváncsi tekintetekkel, majd lassan szedni kezdték patáikat és eltűntek a bokrok sűrűjében. 

Ahogy egyre beljebb lépkedünk az őszbe, úgy lehet egyre jobban megfigyelni, hogy a madarak már csapatokba verődve járják az erdők és a mezők ösvényeit és folyamatosan élelem után kutatnak, hiszen most van itt az az időszak, amikor a természet még bőségesen megterített asztallal fogadja őket, de napról napra, ahogy közeleg a tél úgy fogy róla a táplálék.