Minden esztendő
őszén, sárga, vörös, barna színekben pompázik a természet. Ilyenkor a fák, a
bokrok a legszebb és a legszínesebb ünneplőjüket öltik magukra, mi pedig, akik
az erdők, mezők ösvényeit járjuk, évről évre egy csodát élhetünk át, a természet
egyik legszebb csodáját, a lombszíneződést.
A természet,
akárcsak annak lakói alkalmazkodtak az évszakok folytonos változásához és
életüket aszerint élik, hogy ezek a hatások ne jelentsenek veszélyt számukra.
A tél azonban, alkalmazkodás ide vagy oda mégis nagy kihívást jelent számukra. Mint megannyi más élőlény, a fák is kialakítottak egy
védekezési mechanizmust, hogy könnyebben át tudják vészelni a hideg hónapokat.
A legtöbb lombhullató növény, minden ősszel leveti lombruháját. Amint beköszönt
a szeptember, a nappalok szépen lassan egyre rövidülnek, az átlaghőmérséklet
pedig fokozatosan csökkenni kezd. Ezt a változást a növények is megérzik és jól
tudják, hogy fel kell készülniük a közelgő télre. Ahogy csökken a napsütéses
órák száma, úgy a levelek zöld színét adó krolofill szépen lassan kezd
lebomlani és előtűnik a sárga színért felelős xantofill, a narancs színért
felelős karotin, ahogy pedig beköszöntenek az első hideg, nulla fok körüli
éjszakák egy harmadik szín is megjelenik, mely nem más, mint a vörös színt adó
antocián, melynek igen fontos védekező szerepe is van a nap káros sugaraival szemben. Ezek a változások szemet
gyönyörködtetőek, melyeket szabad szemmel jól láthatunk és megfigyelhetünk őszi
kirándulásaink alkalmával. Azonban egyéb változásokon is átesnek a növények,
csak ezek nem olyan szembetűnők, viszont nagyon fontosak, mert ezeknek a
folyamtoknak a végén tudnak téli álomba merülni a növények. A fák és a bokrok
szerteágazó ágai és a levelek között szépen lassan megszűnik a kapcsolat. A
levelekből a levélnyélen keresztül a szárba, a vesszőkbe, majd az idősebb fás
részekbe, legvégül pedig a gyökerekbe kerül vissza az összes tápanyag, ahol a
tél folyamán elraktározódva pihennek. Amikor a fák színes leveleiket elhullatják,
a száron a leválás helyén, mint egy aprócska seb, hegesedés megy végbe, melyet
levélripacsnak nevezünk.
A fák leveleinek
színeződése évről évre bekövetkező változás, azonban nem mindig ugyanakkor
köszönt be, hiszen ennek a folyamatnak a legfontosabb tényezője
az időjárás, mely minden évben másként alakulhat. Egyes években, ha hamarabb beköszöntenek az őszi napok előbb, ha pedig szép enyhe időjárással kedveskedik
nekünk a természet, később éri el csúcspontját a lombszíneződés. Átlagosan ez
az időszak október utolsó felére, vagy november legelejére esik, ezekben a
hetekben a legszínpompásabbak a természet szerteágazó ösvényei.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése