A kiserdő lagapróbb lakói.

Tegnap kora este, számomra nagyon örömteli esemény történt. Nemrégen osztottam meg veletek, hogy a kis vaddisznó csorda már csak négy tagot számlál, és, hogy a két idősebb kocának nyoma veszett. Először az egyik, jó két hétre rá a másik is eltűnt, én ilyenkor sajnos mindig rosszra gondolok, és nem okkal. Üldözött életükben nem sok nyugodt pillanatot tudnak találni a vadak. Éppen tagnap volt másfél hónapja, hogy a kis süldők teljesen önállóan járták a természet ösvényeit.

A reggelről elkezdődött havazás, és borult, szomorú időjárás egész nap kitartott. Azonban a hó délután esőre váltott, és a hólepelnek nyoma is veszett.  Emlékét csak a felázott, saras ösvények őrizték. Hideg volt, és mellé metsző fagyos szél szaladt dühösen az erdő fái között, mely megtépázott lombokat, letört ágakat hagyott maga után. A komor felhők egész álló nap még egy aprócska rést sem hagytak, melyen a nap sugarai előmerészkedhettek volna.

 Az esti szürkület is a szokottnál előbb érkezett, és már fél hét környékén fátylát kezdte az erdőre teríteni, amikor is feltűnt a két elveszett koca. Annyira megörültem nekik, hogy az ajtóhoz szaladtam, hogy alaposan szemügyre vegyem, rég nem látott vendégeimet. Azonban nem csak ketten voltak, annál sokkal-sokkal többen, hiszen lábaiknál aprócsak csíkos malackák szaladgáltak elevenen és boldogan. Ügyet sem véve ázott kis bundácskájukra, minden lépésükkel anyjukat követték. Voltak akik, nagyon aprók voltak, voltak akik, egy picivel nagyobbak, de egyikük sem tolt több két hetesnél. Apró patáikkal hol itt, hol ott voltak, fürgén és elevenen szaladgáltak. Megpróbáltam őket megszámolni, de nem volt könnyű dolgom, és kijelenthetem, hogy 16 aprósággal bűvölt a kis csorda. Nem sokkal később a négy muskétás is feltűnt az erdő fái között, melynek az anyukák nem örültek, és zavarni kezdték őket, pedig csak barátkozni szerettek volna, hiszen még másfél hónapja ők is a csorda fontos tagjai volta. Azonban érthető a féltés, de biztos vagyok benne, hogy idővel újra megbékélnek, közelebb engedik a süldőket, és összeállnak egy csapatba, mint ezelőtt.

Már most is kíváncsian várom a szürkületet, hogy újra megcsodálhassam a kiserdő legújabb, aprócska kis lakóit.