Varázslatos természet: Látogatás a Nemzeti Botanikus Kertben.

2017. április 3., hétfő

Látogatás a Nemzeti Botanikus Kertben.

Hetek óta tervezzük, hogy ellátogatunk a vácrátóti arborétumba, mely terv a hétvégén valóra is vált. Reggel indultunk útra, és már akkor érezni lehetett, hogy gyönyörű tavaszi nap elé nézünk. A nap meleg sugaraival simogatta a tájat, az égbolton pedig egyetlen kósza felhőpamacs sem díszlett. Útközben elmélyülten figyeltem az egyre jobban kibontakozó tavasz üde zöld jeleit a fák és a bokrok ágain, és meg kellett, hogy állapítsam, a tavasz nálunk fenn északon pár hát lemaradásban van. Katalin puszta határában a fák védő ölelésében, melyet az útról is jól lehetett látni, odvas keltike ligetek ébredeztek, és szinte orromban éreztem kellemes édes illatukat. Itt a fákon a rügyek már felhasadtak, és az apró levelek a hosszú tél után sorra látják meg a napvilágot. Mire Vácrátótra értünk a nap sugarai nyáriasan melegé varázsolták a levegőt. Az arborétum bejárata előtt, és a mellette lévő utcában álldogáló magányos autók jelezték, hogy sokan töltik itt az április első napját. A belépő mellé kapott kis térkép alapján pillanatok alatt elterveztük, hogy minden egyes apró ösvényt be fogunk járni. A kijelölt utakról a letérés tilos, de az ösvények olyan sűrűn vannak kialakítva, hogy minden érdekességet meg lehet szemlélni. Érdekesség pedig van bőséggel, azt sem tudtam, hogy hova kapjam a tekintetemet, és persze, hogy éppen melyik objektívemet használjam. A kert fái, virágai lenyűgözőek, és nekem ez a bőség zavarát jelentette. Hiszen nagy vágyaim a nemes májvirágok, a berki szellőrózsák, a pirosló és illatos hunyorok mind ott hívogattak szépségükkel. A szép kort megélt százados fák, melyek teljesen el tudnak varázsolni, utunkat vigyázták, én pedig azon gondolkodtam, mennyit tudnának meséli az elmúlt évek viszontagságairól, amikor szegények oly nehéz időket éltek meg, de kitartottak, és most védve, óvva vannak, és csodálva, mely biztos vagyok benne, hogy kedves nekik. De nem csak a növényekben bővelkedik az arborétum, hanem állatokban is. A fák ágai között, vagy éppen a bokrok sűrűjében madarak énekeltek, és apró mohadarabokat hurcoltak csőrükben jelezvén, hogy a kihelyezett odúkban, mely bőséggel megtalálható a kertben, építkezés zajlik. Vörösbegyek, énekes és fekete rigók, cinegefélék, fakuszok, csuszkák, nagy fakopáncsok, erdei pintyek, zöld küllők jelenlétében gyönyörködhettünk. A kihelyezett táblán a sárgarigón akadt meg a tekintetem, mely azt jelölte, hogy a kert rendszeres fészkelője, egész végig őt kerestem, de sajnos nem láttam, és a „huncut a bíró” strófáit sem sikerült meghallanom. Helyette viszont egy kedves és barátságos mókussal hozott össze a szerencse, aki éppen diót rágcsált nagy igyekezettel. Szemei kíváncsian csillogtak, és időről időre találkozott a tekintetünk. Percekig figyeltem őt, majd nehezen búcsút vettem tőle, hisz hosszú ösvények álltak még előttünk, melyek még rengeteg érdekes megfigyelési élményt tartogattak. Egyik ilyen volt a vízimalom, mely hangulatával rabul ejti az ember szívét. De nem csak a malom nyújt különleges látványt, hanem a Sződ-Rákos patak, és a tavak vize is, melyek úgy tükröződnek, hogy élesen viszontlátni bennük az őket körül ölelő táj minden apró részletét. Tényleg olyan érzés kerített hatalmába, mintha az idő a szárnyaira kapott volna, és egy mesebeli kert fái közé tett volna le, ahol olyan tökéletesen szép minden. Az üde zöld színek, a fák közé beszűrődő fények, a virágok kellemes illata, és a dallamok, melyeket a lágy szellő repít, hogy mind eljusson hozzám. Ha, van tökéletes pillanat akkor ez az volt, és minden szépség fölött állt. Talán az érzés, talán a megmagyarázhatatlan látvány ejtett rabul, nem tudom, de nem is ez a fontos, hanem, hogy átélhettem. A kert minden részlete gyönyörű volt, voltak növények, akiket még nem ébresztett fel a tavasz, de akiket látni szerettem volna, ők teljes pompájukban álltak. Hosszú utat tettünk meg a kertben, minden apró ösvényt bejártunk, és minden egyes pillanat, melyet eltölthettem ezen a gyönyörű helyen, kedves emlékként marad meg a szívemben.