Salátaboglárka
Ilyenkor tavasszal, amikor a szél gyengéd kezeivel
végigfésüli az erdők talaját, a nap pedig sugaraival melengeti a levegőt, sorra
ébrednek téli álmukból a színes szirmokkal büszkélkedő virágok. Évről-évre
szemmel követem, és naplómba jegyzem, hogy mikor, hol, mi nyílik. Tavasszal az
erdők mélyén ébrednek fel az első vadvirágok, majd nyáron a rétek és a mezők
borulnak virágpompába. A sudár fák sűrűjében otthonra lelt virágoknak
igyekezniük kell, hogy még mielőtt a hatalmas lombsátor bezáródik fejük fölött,
elérjék teljes pompájukat.
Az üde erdők avarpaplanjából április elején bújik elő a
salátaboglárka, mely a tavasz egyik legszebb virága közé tartozik. Kecses
termetével félősen és szégyenlősen bújik meg az elszáradt levelek ölelésében,
de nap sárga színével nem tud észrevétlen maradni, szó szerint csalja magához a
tekintetet.
Tegnap délután útra keltem, hogy megnézzem, el kezdték e már
virágjait kibontogatni. A nap meleg sugarait ontotta, és a szikrázóan kék
égbolton olykor sötét, eső ígéretét magukban hordozó felhőket kergetett az
egyre erősebben fújó szél. Csodálatos tavaszi időben lehet napok óta részünk,
melynek nem csak mink örülünk, hanem a növényvilág is szívesen vesz a nap meleg
simítását. Az erdő fái között élő cserjék sorra bontják ki rügyeiket, melyben
az aprócska levelek lapultak hosszú időn keresztül. Olyan üdék, és olyan jól
eső látványt nyújtanak a szemnek, hogy alig lehet szépségükkel betelni. De nem
csak ők színesítik a télen megfakult erdőt. A talajon sorra törnek utat
maguknak a fűszálak, az apró virágok, és itt-ott szinte szőnyegként borítják a
talajt a salátaboglárka szív alakú, csipkézet szélű, fényesen zöld levelei. Pár
napja még csak sejtelmesen sárguló bimbók jelezték, hogy a virágzás már oly
közel jár, mostanra azonban egyre többen nyitották szét csillogó szirmaikat. A
magányosan nyíló virágok 2-3 centiméteres átmérőjűek, és 8-12 sziromból állnak.
A kedvező időjárásban már nem csak a cserjék és a virágok ébredeznek, hanem a
fák is megérezték a változást. Az egyre hosszabbodó nappalokat, és az egyre
melegebb napsugarakat. Az erdőszélen álldogáló, hatalmas vadgesztenyefa is kibontotta
a gyantás burok védelmében szunnyadó rügyeit, és napvilágot láttak az üde zöld
levelek, és a még aprócska virágok. Ahogy telnek a napok és a hetek, az egész
táj nem csak a lábaink előtt, hanem a fejünk felett is üde zöld színekben fog
pompázni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése