Cinegebérlők

A leendő apuka - Széncinege hím

A leendő anyuka - Széncinege tojó

 A tojó által féltve őrzött otthon

A mesterséges madárodúk kihelyezésére a legmegfelelőbb időszak az ősz. Most természetesen joggal kérdezhetnétek, hogy miért éppen az ősz? Hiszen a madarak költési időszaka kora tavaszi hónapokban kezdődik el, és ugye az odúk rendeltetése a fészkelés elősegítése. És így is igaz, a kihelyezett odúk első és legfontosabb feladata, hogy védett, biztonságos otthont adjanak a madárszülőknek, melyben a tojó lerakhatja tojásait, és a párjával közösen a kikelt fiókáikat szeretetben, és biztonságban felnevelhetik. Azonban, ha ősszel, a hideg, fagyos időszak beköszönte előtt helyeztük, vagy helyezzük ki a kis madárotthonainkat, akkor a kertünket látogató tollas kis vendégek, előszeretettel fogják használni, éjszakázó helyül. Hiszen melyik madár ne szeretne fedelet a feje fölé, a hideg, fagyos széltől és csapadéktól védő falakat, és ezt a mesterséges odúk biztosítsák a számukra. Így kertünk etetőinek a közelében tölthetik a hosszú éjszakai időszakot, és nem kell nekik messzire repülniük a napi betevőjükért, a rövid ideig tartó nappali időszakban. Ezek a kis tollasok, akik odúink vendégszeretetét élvezték az őszi és téli hónapokban, nagy eséllyel fogják a kora tavasszal kezdődő költési időszakban is birtokba venni a kis lakásokat.

Az én kertemben öt darab kihelyezett odú várja évről, évre az albérlőit. Ezeket, a kis otthonokat szeptemberben, a költési időszak véget érte után kitakarítom, eltávolítom a régi fészekdarabkákat, melyekben megzápult tojás is visszamaradhatott, vagy megbújt élősködők is tanyát verhettek benne. Ezt a takarítást tél végén újra elvégzem, hogy mire beköszönt a március, és megkezdődik a tollasok udvarlási, párválasztási és fészkelési időszaka, takaros, tiszta otthon várja őket.

A természetnek hála már két odúmnak van lakója, és mindkettőt széncinegék vettek birtokba, a harmadikat pedig egy csuszka pár szemlélgeti, vizsgálgatja. A kis akácon álldogáló lakást azonban egy olyan széncinege pár birtokolja, és védelmezi, melynek a tojója sajnos nem igazán jó bőrben van. Szomorúan figyelem a kis tollast, hiszen látni rajta, hogy nem egészséges, legalábbis a tollazata elég ziláltnak tűnik. Azonban szerencsére elég éber, fürge, és minden akarata megvan ahhoz, hogy a párjával közös kis otthonukat védelmezze a fajtársaival szemben. A fészeképítésbe még nem kezdtek bele, a tojó gyakran bekukucskál a röppnyíláson, hogy minden rendben van-e oda bent, és a fa ágain álldogálva tartja szemmel otthonát, melybe párja is besegít neki. Bízom benne, hogy sikerül nekik családot alapítaniuk, és, hogy fel tudják majd nevelni a jövő nemzedék kis cinegéit. Amikor csak időm engedi figyelem az eseményeket, és bizakodom, hogy minden a legnagyobb rendben lesz a szülőkkel, és, hogy ha oda kerül a sor lesz ereje a tojónak a fiókákat felnevelni, melybe párja is be fog segíteni.   

 Védelmezi, a kis odúját ahogy csak bírja

Az én házam, az én váram