Még mindig sok helyen vastag hó borítja az erdők ösvényeit.
De puha dunna ide vagy oda, egy aprócska hóvirág büszkén elődugta sápadt kis
arcocskáját, a fehér lepel alól. A nap gyengéd, meleg simítása felébresztette
hosszú téli álmából, és a kristályként csillogó, olvadozó hó fogságában neki kezdett,
csilingelő, halk zeneéjének, mellyel a tavasz eljövetelét hirdette. Ezt a
kedves zenét közel, s távol mindenki meghallotta, egyszeribe életre kelt az
erdő, és újra összeállt a madarak hatalmas kórusa, hogy ők is mindannyian a
természet újjászületésének kezdetét ünnepeljék, gyöngyöző énekükkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése