Nyár első felében nyílnak a mi vidékünkön az akácfák fehér virágai.
Ezekben a hetekben, kellemes édes illatukban úsznak az erdő ösvényei, és az
őket látogató méhek halk duruzsoló hangja oson a levegőben.
Az idei esztendőben szegényes volt a virágzás. A tavaszi
gyenge fagyok éppen elegek voltak ahhoz, hogy kora nyáron ne tudjanak a fák
gyönyörű fehér virágünneplőbe öltözni. A legtöbbjükön szinte alig vagy
egyáltalán nem volt virág.
Szeretett erdőm több részét is díszítik akácfák, többek
között, a kis erdei tisztás nyugati oldalát. Amikor időmet a fűszálak között
meglapuló tisztáslakók megfigyelésével töltöttem mindig hallottam a kevéske
virágot látogató méhek kedves zümmögő hangját. Többen nem csak az akácok
pollenjét és nektárját gyűjtögették, hanem a tisztáson szirmaikat bontogató
virágokat is szívesen látogatták. A szorgos kis méhek azonban mit sem
sejtették, hogy valakik lesben állnak, és éppen rájuk vadásznak. A virágok
kelyheiben, tárt karokkal várták őket a viráglakó karolópókok. A méhek semmi
mással nem voltak elfoglalva, csak a küldetésükkel, minél több nektárt és
pollen gyűjteni. Csak is ez lebegett szemeik előtt. A pókok pedig éppen ezt
használták ki. Észrevétlenül, mozdulatlanul várakoztak, miközben első két pár,
feltűnően hosszú lábaikat széttárták. Ilyenkor teljesen úgy néznek ki, mint
akik valakit magukhoz akarnak ölelni. És ez így is van. Ölelésüket az
áldozatuknak tartogatták, az éppen arra járó, vagy szálló figyelmetlen, vétlen
áldozatuknak. Prédáik pedig leggyakrabban a méhek, akikből az elmúlt hetekben
nem volt hiány.
Több alkalommal is láttam és meg tudtam örökíteni, ahogy a
virágokon vagy azok alsó felén méh zsákmányukat tartják a lábaik között.
Azonban nem csak a méhek jelentenek eleséget nekik. Bármilyen, éppen feléjük
tévedő rovarra képesek lecsapni, legyen az tőlük jóval méretesebb lepke,
bársonylégy vagy éppen dongó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése