A mókusok gyermekkora a játékról, a mókáról, de
mindenekelőtt a felfedezésről szól. Látni akarják azt a hatalmas világot mely
elterül körülöttük, a lakóhelyük, a környezetük minden szegletét fel szeretnék
fedezni. Hiszen nekik minden újdonság, minden apró kaland egy nagy élmény a
számukra.
Ezzel Szotyika három fiacskája sincsen másként, főként a
legelevenebb apróság, aki számára lehetetlen nem létezik. Félelmet nem ismerve
keresi az újabbnál újabb kalandokat, csillogó szemekkel vizsgálja át környezete
minden szegletét, boldogan szedi apró lábacskáit, hogy egyre csak gyűjtse és
gyűjtse az élményeket.
A három apróság közül őt látom a leggyakrabban, bármikor is
pillanatok ki az ablakon ő mindig ott valahol a kertemben. Vörös bundája
makulátlan, melyen a nap sugarai szó szerint csillognak. Mellkasát fehér
mellényke fedi, ami patyolattiszta, szemei pedig olyan sötétek és csillogók,
mint az apró gyöngygombocskák. Meg kell hagyni, nagyon szép és virgonc
mókusgyerek.
Ennek a kis mókás mókusnak a kedvenc csemegéje a cseresznye.
A cseresznyefám az idei esztendőben is az enyhe, fagymentes tavasznak
köszönhetően nagyon sok termést dédelget. Üde zöld levelei között még zöld
termések lapulnak, melyek arra várnak, hogy a nyári nap meleg sugarai,
mosolygóan pirosra érlelje őket. A csepp mókust azonban nem zavarja, hogy a
termesek zöldek e, vagy pirosak, neki mind-mind finom csemegét jelentenek,
melyekkel korgó gyomra éhségét csillapítani tudja. Fiatal kora ellenére
hihetetlen akrobatikus ügyességgel ugrál egyik vékonyka ágról a másikra,
miközben egyik szemet a másik után szüreteli. Olykor egészen kimerészkedik a
gallyak legszélére, melyek annyira vékonyak, hogy aprócska teste alatt is
meghajolnak.
A természetnek hála, az idei nyáron sem a mókusok, sem a
madarak, de még a pelék sem fognak hiányt szenvedni a cseresznyefa fenségesen
finom terméséből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése