Olocsáncsillaghúr.

Amint ébredezni kezd a tavasz, és a melengető nap sugarai a téli havat elűzik, egymást követve jelennek meg az aprócska virágok. Elsőként a téltemető, majd a hóvirág, őket követi a sáfrány, a kökörcsin, és amint a hőmérséklet egyre melegebbé válik, szinte napról napra egyre többen ébrednek fel téli álmukból. Mire beköszönt az április, az erdők teles tele vannak szebbnél szebb virágokkal, mely az idei esztendőben is így történt. A kellemesen meleg, olykor már kora nyárias időjárás sorra csalja elő a növényeket, és megfigyelhetően a szokottnál jóval előbb kezdik meg virágzásukat. Évről évre naplómba jegyzem, hogy melyik virág mikor kezdi el szirmait bontogatni, és, hogy pontosan hol sikerült megfigyelnem. Visszalapozva az elmúlt éveket kijelenthetem, hogy a szokottól jó két héttel előbb kelt életre jó pát növény.

A mai nap is kellemes meglepetést tartogatott  a számomra, de bevallom bármikor, amikor rálépek a természet ösvényére, nincsen olyan alkalom, hogy ne élnék át valamilyen kedves élményt. Az erdőszéli cserjésben, az üde zöld fűszálak között, fehér csillagtengerre lettem figyelmes. Évről évre ezen a helyen virít egy törékeny szépségű virág, az Olocsáncsillaghúr, de most igazán meglepetésként ért a látványa, mert április vége előtt még soha nem találkoztam vele. Általában május elejére borítja a bokrok tövét fehér virágtengerbe. A kellemes meleg hőmérsékletnek köszönhetően, idén ők is a szokottnál jóval előbb kezdték meg életüket. Gyönyörű látvány nyújtottak, amint szégyenlősen elbújtak a bokrok tövébe, és meglapultak a fűszálak között. Pedig semmi okuk rá, hogy szégyenlősködjenek, hiszen szépségük magával ragadó. A vékonyka szárain, keskeny, lándzsás levelek megfigyelhetőek, és öt hófehér sziromlevél, melyek kéthasábúak.

Ebben az időszakban szinte nap nem telik úgy el, hogy ne élhetnénk át valamilyen új megfigyelési élményt.  Sétáljatok Ti is a természetben, és biztos vagyok benne, hogy szebbnél szebb kedves emlékkel lesztek gazdagabbak utatok végén.