Csíz hím
Csíz hím
Nem oly régen, arról számoltam be Nektek, hogy visszatértek kedves
téli vendégeink a csízek. Akkor még csak anyukámék házával szemben álldogáló
égerfákon sikerült őket megpillantanom, de éppen a minap nálunk is feltűnt az
idei első csíz tojó.
Október közepétől, a kertembe kihelyezett etetők finom
falatokkal megtöltve várják az éhes kis vendégeimet. A csillagfényes éjszakák
leple alatt, az elmúlt időszakban igen alacsonyra süllyedt a hőmérő higanyszála.
Ezért esténként a madarak egyik legkedveltebb csemegéjével, a napraforgó maggal
töltöttem fel az etetőimet, hogy amikor a hideg éjszaka után felébrednek, és
megkezdik a napjukat, finom reggeli várja őket. Novemberben már egyre kevesebb
a rovar, és a bokrok sem roskadoznak már tápláló bogyóktól, mely az őszi időszak
legfontosabb madáreleségei, így egyre nagyobb kihívást jelent napi betevőjükhöz
hozzájutniuk. Ezért a madáretetéssel megkönnyíthetjük a környezetünkben élő kis
tollasok életét, és megnövelhetjük a túlélési esélyeiket. Ahogy pedig közeleg a
tél, vele együtt a korai esték, a fagyos éjszakák és nappalok, még nagyobb
szükségük lesz a madárbarátok által nyújtott segítségre.
Bő egy hete jelent meg kiskertemben, az idei első csíz hím.
Egyedül volt, magányosan, pedig a csízek főként csapatokba verődve élik életüket,
de hiába kutattam a többiek után, társait sehol sem kikerült megpillantanom. Pár
percig az akácfán álldogált, figyelte a többi madarat, majd széttárta
szárnyait, és berepült a napraforgómaggal feltöltött etető kellős közepébe.
Látni lehetett rajta, hogy éhes volt, magevő csőrével gyorsan törte a magokat,
egyiket a másik után, és ő lett az etető ura. Szemmel látható, hogy teste jóval
kisebb és törékenyebb, mint a többi vendégé, de ez a méretbeli különbség
cseppet sem érdekelte őt, eledelét olyan makacsul védelmezte, hogy annak
közelébe senki mást nem engedett. Pedig jöttek volna a széncinegék, a barát és
kék cinegék, a csuszkák, sőt még a nagy fakopáncs is megpróbálkozott egy szem
magot elcsenni, de a próbálkozásokat nem koronázta siker. Senkit sem engedett
maga mellé, mígnem egy cinege és egy csuszka kihasználta a kis csíz figyelmetlenségét, és egy-egy
szem magot elcsentek az etetőből. De a többi tollassal már nem volt ilyen elnéző, fejét lehajtotta,
szárnyait széttárta, hogy nagyobbnak és félelmetesebbnek tűnjön, csőrét pedig
nagyra nyitotta, hogy ezzel is kimutassa, hogy bizony ő mindenre elszánt a
finom csemegéjének a megvédésért. Hosszú percek teltek így el, amikor egyik
pillanatról a másikra széttárta szárnyait, és tovaszállt az erdő fáinak a
sűrűjébe, és átadta helyét a többi éhes csőrű madárnak.
Az elmúlt napokban is sikerült megpillantanom őt, de még
mindig egyedül, magányosan tette tiszteletét. Bízom benne, hogy idővel a
többiek is megjelennek, és őket is vendégül láthatom a kiskertemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése