Őzgida
Balkáni gerle
Fekete rigók
Vörös mókus
Hegyi fakusz
Szeretek korán kelni, hisz olyan jó látni, ahogy az éjszaka
sötétje szépen lassan átadja helyét a világosságnak. Szeretem szemmel és füllel
követni ezeket, a pillanatokat, ahogy az erdőben élő fák körvonala egyre jobban
kirajzolódik, az égbolton úszó felhőket, a felkelő nap csodaszép színekre
festi, és ahogy az éjszaka csendjét az ébredező erdőlakók neszei, hangjai törik
meg. Megszólalnak a korán kelő vörösbegyek, a fekete rigók, jelezvén, hogy új
nap ébred. Majd szépen sorban minden nappali életet élő lakó kitörli álmát a
szeméből, és élettel töltik meg ezeket a kora reggeli órákat.
Az ünnepek alatt nem szólított a munka, így több időt tudtam
itthon tölteni, újra eme kedves időtöltésemnek szenteltem ezeket, a kora
reggeli órákat. Ilyenkor télen hosszúak az éjszakák, már délután négy óra
környékén nyugovóra tér a nap, és a sötétség hosszú órákon át uralma alatt
tartja a tájat. Ha az időjárás kegyes hozzánk, és derült égbolttal ajándékoz
meg minket, akkor a mi vidékünkön nyolc óra felé megjelennek a nap első,
gyengéden melengető sugarai.
Ebben a bejegyzésemben Veletek is megosztom, hogy az én
kertemben, és azt körülölelő erdőben hogyan telnek a téli reggelek, hogy az itt
élő lakók mikor, és hogyan kezdik meg a napjukat.
05:10 – Még teljes a sötétség, az égbolton csillagok milliói
tündökölnek, és csak némelyikük bújik el a hangtalanul osonó felhőfoszlányok
mögé. A sötétség ellenére a hótakaró add némi világosságot, és jól látszódik,
amint egy vörös, puha téli bundát viselő róka baktat végig az erdőszélen. Talán
éjszakai portyájáról tart hazafelé, hogy mire a pirkadat megérkezik, ő már
meleg vackában tudja kipihenni az elmúlt órák, zsákmányszerző fáradalmait.
06:37 – Megjelennek a pirkadat első jelei. A kertem és a
kiserdő fáiról lassan, óvatos a sötétség puha leplét kezdi szedegetni, majd
megjelennek az első korán ébredő vendégeim. Mint, minden reggelen, most is a
fekete rigó volt az első, aki kitörölte az éjszakai álmot a szeméből. A kertem
még az elmúlt napok havazásait őrzi, melyben kiválóan látni lehet, ezt az
éjfekete tollruhát viselő madarat, a kevéske fény ellenére is összetéveszteni,
senki mással nem lehet.
06:40 – Az első rigót követi a többi, egyesek a bokrok ágain
gubbaszkodnak, felborzolt tollakkal, mások viszont elevenen, egymást kergetve
oltják éhségüket. Olyan csetepatét tudnak csapni, mintha az utolsó falat
tepertő megszerzése lenne a tét. Pedig táplálék van bőséggel, de a rigók már
csak ilyenek, szeretnek fajtársaikkal civakodni, hisz mindenki egyet akar, az
etető ura lenni.
06:55 – Az erdő még félhomályban ül, de egy vörös, és egy
barnás bundát viselő mókus már egymással van elfoglalva, fürgén egymást
kergetik az erdő fái között. Szinte még csak a körvonalaikat látni, szabad
szemmel követni alig lehet őket. Fára fel, fáról le, majd futás a talajon,
miközben mintha az elől szaladó azt kiabálná, úgysem bírsz elkapni, én sokkal,
de sokkal gyorsabb vagyok. De bizony el tudná őt kapni, de ez most nem arról
szól, ez a játékról, a mókáról, és talán az udvarlási időszak kezdetéről szól. Ismeretek
szerint a mókusok nászidőszaka december és július eleje között van. Erről még
bővebben egy másik bejegyzésemben mesélek majd Nektek.
06:58 – Az égbolton úszó puha felhőpamacsok világos
rózsaszín színe jelzi, hogy lassan és ráérősen, a hegyek mögött ébredezik a nap
korongja.
06:59 – Az erdei szállása felől, ezen a reggelen is
megérkezik, és tiszteletét teszi, az aprócska hegyi fakusz. Éppen úgy, mint
minden áldott reggelen, a cseresznyefa átvizsgálásával kezdi a látogatását.
Végigmenetel minden egyes faágon, átvizsgálja a fa minden egyes szegletét, mint
egy alapos kis ellenőr.
07:08 – A két vörös bundás mókus kifáradhatatlan, még mindig
egymás kergetésével vannak elfoglalva, egyik pillanatban a fa törzsén
szaladnak, a másikban pedig már a talajon szedik aprócska mancsaikat.
07:15 – Az erdő fái között feltűnnek, az egyik legkedvesebb
erdőlakóim, az őzsuta és egy szem kis gidácskája. A tavalyi esztendőben két
gidája született, egy kis bak és egy kis suta. A kis bak, azóta szép nagyra
cseperedett, de még mind a mai napig visszatér az anyja, és a kis gida mellé.
Azonban most csak ketten vannak, anya és féltett kis fiácskája. Nem tudom, mi
lehet ezen a szép decemberi reggelen a levegőben, de az őzeknek is mókázáshoz
szottyan kedvük. A kis gida anyja körül ugrál, mint aki játékra akar invitálni,
majd vékonyka lábait egymás után szedi, hogy kövesse őt. Mit tehet ilyenkor egy
jó és szófogadó anya, hát persze, hogy megesik a szíve az apróságon, és
természetesen ő is belemegy a kis kergetőzős játékba. Percekig figyelem őket,
de az erdőszélen álldogáló bokrok, egyre jobban eltakarják az őzek önfeledt,
pajkos kis játékát.
07:18 – Úgy tűnik véget ért a kora reggeli mókus móka, mert
a kis vörös bundás már a cseresznyefán álldogáló etetőben kutat. Jól tudja,
hogy hol várja őt a finom dióreggeli. Fejét az etetőbe dugja, és máris egy szép
nagy szem dióval a szájában ugrik egyik ágról a másikra. Annak rendje és módja
szerint gyorsan feltöri és már eszi is a kedvenc csemegéjét, a dióbelet.
Mihelyst végzett jön a következő szem, de ezt nem eszi meg, gyorsan
leereszkedik a fa törzsén, megfelelő rejtekhelyet keres a kis zsákmányának,
mely hely nem más, mint egy kis hókupac mélye. Ha eljön a hóolvadás, biztos
vagyok benne, hogy jó pár szem dió hollétére fog fény derülni.
07:20 – A kis tollasok sorra ébredeznek, megjelennek az első
széncinegék, a barátcinegék, és hova máshová vezet az útjuk, mint a
napraforgómaggal megtöltött etetőkhöz.
07:21 – Az égbolton egyre élénkebb felhőpamacsok kergetik
egymást, hisz ezen a reggelen is percek múlva felébred a nap, világosságot adó
korongja.
07:23 – A világosság sorra csalja elő a tollasokat éjszakai
alvóhelyeikről, megjelennek a kék cinegék és a csuszkák is.
07:25- A hétalvónak számító nagy és közép fakopáncsok is
birtokba veszik az ipari tepertővel megtöltött etetőt, hisz a hosszú éjszaka
után nekik is szükségük van a kalóriadús reggelire.
07:30 – Szajkók érkeznek csapatostól, a nyugodt csendes kert
pillanatok alatt, igazi kis csatatérré változik. Kiabálnak, rikoltoznak, mintha
nem jutna elegendő élelem a számukra, és mintha az utolsó apró morzsákért menne
a harc. Egyik másik tollba kap egymással, és egymás csőréből orozzák el a
csemegét. Hihetetlen látványt nyújtanak, aki eddig nem volt ébren az most
biztosan felébredt, a messzire kúszó nagy veszekedésükre.
07:55 – A szajkók távozásával visszatér a csend és a
nyugalom a kertbe, sorra érkeznek a reggelijükre a vendégek, mindenki szépen és
nyugodtan teszi a dolgát, jóllakatja éhes csőrét.
08:00 – A fenyőfán megbújó éjszakázó helyükről előbújnak a
balkáni gerlék is. Párban vannak, mint minden áldott alkalommal, amikor csak
látom őket. Soha, egyetlen pillanatra sem hagyják a másikat magányosan.
08:05 – Egy csodás olajzöld tollruhás madár száll a
cseresznyefa törzsére, majd szép óvatosan araszol lefelé. Nem lehet őt nem
észrevenni, szívem egyre hevesebben ver, boldog vagyok, hogy hosszú idő után
újra betért hozzám a zöld küllő. Kamerámon keresztül figyelem őt, és amikor
egészen közelre hozza az objektívem látom, hogy ez bizony nem a zöld küllő,
hanem egy hozzá nagyon hasonló madár, mely csak bizonyos jegyekben tér el
rokonától, ő pedig nem más mint a hamvas küllő. Boldogságom határtalan, hogy
egy új faj tisztel meg a jelenlétével, egy olyan faj, akivel ezelőtt még soha
nem volt alkalmam találkozni. Erről a látogatásról, még bővebben be fogok
nektek számolni, és, ha a természet is úgy akarja, akkor lehet még több
találkozás fogja, ezt az elsőt követni.
Kicsit hosszúra sikerült eme bejegyzésem, pedig csak a
legfontosabb pillanatokat osztottam meg Veletek. Itt kint az erdőszéli kis
kertemben pirkadattól alkonyatig, és még az éjszaka csendes leple alatt is
történnek szívemnek kedves események, hiszen az élet itt soha egyetlen
pillanatra sem áll meg, melyet csakis a természetnek, és a benne élő kedves
lakóinak köszönhetek.
Szén és kékcinegék 
Szajkó
Csuszka
Nagy fakopáncs
Közép fakopáncs
Hamvas küllő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése