Nem messze tőlünk van egy kis patak, melynek andalító
csobogása csendes estéken a kiskertembe is behallatszik. Ennek a pataknak a
partján rengeteg kisebb-nagyobb lakó éli az életét. A szép kort megélt fák
törzsein gondosan elkészített odúk álldogálnak, melyekben évről-évre cinegék,
harkályok és seregélyek fészkelnek. A gyökerek között pedig aprócska ökörszem
lakik, aki ide építi meg gondosan elkészített fészkét.
Azonban nem csak madarak élik itt minden napjaikat, hiszen a
nedves környezetet nagyon kedvelik a kora tavasz színes szirmokkal büszkélkedő
virágai is. Idén is, mint minden esztendőben az aranyos veselkék és a kikeleti
hóvirágok látták meg elsőként a napvilágot.
Tegnap délután lesétáltam a kis patak partjára, és örömmel
láttam, hogy rengeteg odvas keltike, ikrás fogasír, tyúktaréj, bogláros szellőrózsa kezd ébredezni
hosszú téli álmából. Legtöbbjük egészen pontosan, egy fehér keltike kivételével még összezárt bimbókkal várják a nap meleg simítását, mely lassan, de biztosan
megérkezni látszik. Akkor pedig varázslatosan szép virágszőnyeggel fogják betakarni a
talajt, mely szőnyegben lila, sárga, rózsaszín és fehér színek teszik
tökéletessé az üde zöld levéltakarót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése