2018. április 1., vasárnap

Üdvözöllek április!



 Meggyvágó tojó

 Meggyvágó hím

 Meggyvágó hím

 Széncinege hím

Széncinege tojó


Ma van április első napja, és egyben húsvét vasárnapja. Hosszú évek alatt az április elnyerte a legszeszélyesebb hónap címet, mely idén, már a legelső napon beigazolódott.
Szombat délutántól szinte megszakítás nélkül esett az eső. Az égboltot súlyos, komor fellegek uralták, melyekből, egymást követve záporoztak az eső, szép kövérre hízott cseppjei. Késő délelőtt a szél is előmerészkedett rejtekéből, és dühösen cibálni kezdte a fák csupasz ágait. Szegényeket csak tépte, rángatta, de nem tehettek mást tűrniük kellett a testüket kínzó fájdalmakat. A reggeli kellemes hőmérséklet napközben lefelé kezdett kúszni, és kora délután mindössze +2 fokot mutatott a hőmérőm higanyszála, melyben az esőt havazás váltotta fel. Sűrűn, hatalmas nagy pelyhekben hullottak alá, és olyan sokan voltak, hogy alig lehetett kilátni az ablakból, mintha hirtelen újra a télbe cseppentem volna. A föld azonban meleg volt, hisz az elmúlt napokban már nem volt fagy éjszakánként, napközben pedig a tavaszhoz méltó időjárásban lehetett részünk. Így a hópihéknek semmi esélye sem volt, hogy egymásra sokasodva megmaradjanak, és fehérbe öltöztessék a talajt.
A zord szeles, hideg és havas idő rengeteg madarak vonzott újra a kertem etetőibe. Erdei pintyek igazai hada, voltak vagy negyvenen, motozott a fűszálak között, mindent átvizsgálva egy kis betevő után. Ebben az időben senkinek sem volt kedve dalolni kivéve egy csinos vörös mellénykés vörösbegyet, aki mit sem törődött a cudar idővel. Ott állt a bokor ágai között, egyik strófáját a másik után ismételte, és dalolta világgá csengő énekét. Talán abban reménykedve, hogy gyöngyöző előadása végre előcsalja az igazi, várva várt tavaszt. 


 Vörösbegy

 Erdei pinty hím és tojó

 Erdei pinty hím és tojó

 Szotyika is bőrig ázott

 Szotyika