Meggyvágó tojó
Meggyvágó hím
Meggyvágó hím
Széncinege hím
Széncinege tojó
Ma van április első napja, és egyben húsvét vasárnapja.
Hosszú évek alatt az április elnyerte a legszeszélyesebb hónap címet, mely
idén, már a legelső napon beigazolódott.
Szombat délutántól szinte megszakítás nélkül esett az eső.
Az égboltot súlyos, komor fellegek uralták, melyekből, egymást követve
záporoztak az eső, szép kövérre hízott cseppjei. Késő délelőtt a szél is
előmerészkedett rejtekéből, és dühösen cibálni kezdte a fák csupasz ágait.
Szegényeket csak tépte, rángatta, de nem tehettek mást tűrniük kellett a
testüket kínzó fájdalmakat. A reggeli kellemes hőmérséklet napközben lefelé
kezdett kúszni, és kora délután mindössze +2 fokot mutatott a hőmérőm
higanyszála, melyben az esőt havazás váltotta fel. Sűrűn, hatalmas nagy
pelyhekben hullottak alá, és olyan sokan voltak, hogy alig lehetett kilátni az
ablakból, mintha hirtelen újra a télbe cseppentem volna. A föld azonban meleg
volt, hisz az elmúlt napokban már nem volt fagy éjszakánként, napközben
pedig a tavaszhoz méltó időjárásban lehetett részünk. Így a hópihéknek semmi
esélye sem volt, hogy egymásra sokasodva megmaradjanak, és fehérbe öltöztessék a
talajt.
A zord szeles, hideg és havas idő rengeteg madarak vonzott
újra a kertem etetőibe. Erdei pintyek igazai hada, voltak vagy negyvenen,
motozott a fűszálak között, mindent átvizsgálva egy kis betevő után. Ebben az
időben senkinek sem volt kedve dalolni kivéve egy csinos vörös mellénykés
vörösbegyet, aki mit sem törődött a cudar idővel. Ott állt a bokor ágai között, egyik strófáját a másik után ismételte, és dalolta világgá csengő énekét. Talán
abban reménykedve, hogy gyöngyöző előadása végre előcsalja az igazi, várva várt
tavaszt.
Vörösbegy
Erdei pinty hím és tojó
Erdei pinty hím és tojó
Szotyika is bőrig ázott
Szotyika
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése