Április közepére megérkezett az igazi tavasz, sőt mi több az
elmúlt napok meleg időjárása már-már a nyarat idézte. A hőmérőm higanyszála meg
sem állt 25 fokig, melyben a természet szinte roham léptekben kezdett új életre
kelni.
Napról-napra minden egyre zöldebb, a fákon megjelentek az
aprócska üde zöld levelek, a fűszálak egyre magasabbra törnek, melyek között
színes szirmokkal büszkélkedő virágok kukucskálnak elő. Az erdő ösvényein ebben
az időszakban a legtöbb a virág, hisz mindenkinek igyekeznie kell, hogy az
egyre közelgő lombfakadás előtt megmutassák szépségüket. Azonban nem csak a
csinos kinézetű virágok kandikálnak elő a puha avarból, hanem a tavasz első
gombái is.
Szeretem a gombákat fotózni, különleges kinézetükben gyönyörködni,
ahogy kalapkájuk alól kukucskálnak elő a nagyvilágba. Számomra kedves kis
teremtmények, akiken ügyesen megakad a tekintetem. Épp a minap sikerült találkoznom egy igazán különleges
kinézetű kis kalapossal, aki éppen utat próbált törni magának az elszáradt
levelek között. Munkássága sikerrel járt, az avar megnyílt előtte, engedvén őt
szépen növögetni és fejlődni. A tisztességes nevét akkor még nem tudtam, ezért
segítségül hívtam a gombhatározó tagjait, akik nagyon kedvesen és szakszerűen ismertettek
meg vele. A gombák határozása nem könnyű feladat, hisz nagyon sok hasonló faj
létezhet. Rám nem jelentenek veszélyt, mert én nem gyűjtöm és fogyasztom őket,
de aki ezt szeretné tenni, annak minden egyes, a kosarában lapuló gombával
tisztában kell lennie, hogy azok teljes bizonyossággal ehetőek, és nem
mérgezőek. Ezért mindig célszerű szakember segítségét kérni, aki megerősít
minket abban, hogy a begyűjtött kalaposok mindegyike fogyasztásra alkalmas. Ennek
a kora tavaszi csinos kis gombának a neve cseh kucsmagomba. A gombászok szerint
az ő megjelenésével kezdődik a szezon, melyre már szerintem oly sokan vártak.
Külleme számomra igazán egyedi, hisz harang alakú
kalapja hosszirányban erősen ráncolt, mely igazán különlegessé teszi a
megjelenését. Fiatal korában halványabb színű, de ahogy telnek a napok, és egyre
öregszik, a színe kezd sötétedni, az üde ráncai sötétebbé váltanak, és
ekkor kalapjának a széle is felpöndörödhet. Amikor az első kucsmagombát
megtaláltam még rajta kívül hárommal találkoztam, majd amikor ismereteim bővültek
vele kapcsolatban, és kiderült, hogy ott ahol egy van, ott több is lehet, visszatértem,
és még kutatni kezdtem őket. És milyen jól is tettem, hisz nem is olyan nagy
területen, de szétszóródva még nagyon sokkal volt szerencsém találkozni. Ez a
faj is, mint többi rokona, nagyon szereti a nedves, nyirkos környezetet, és az erdőnek azon részét,
ahol bokrok árnyékában a talajt nem éri folyamatosan a nap melengető sugara. Az
ilyen, avarral bőséges beborított, nyirkos földben leltek ők otthonra, és évről
évre kora tavasszal jelzik, hogy megkezdődött a gombák idénye is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése