2018. április 5., csütörtök

Tavaszi újjászületés



Nagy fakopáncs

Nagy fakopáncs dobolása

 Kékcinege

 Hétpettyes katicabogár

 Bársonyos tüdőfű

Amikor az égbolton tündöklő csillagok kedves kis arcocskája kezd megsápadni, és az éjszaka leple csendesen szétfoszlik beköszönt a hajnal. Új nap kezd ébredezni a természetben, mely ébredést a madarak csengő dalai kísérnek. Sorra törlik ki az éjszakai álmot szemeikből a feketerigók, a vörösbegyek, az énekes rigók, az erdei pintyek, a cinegék, és mindenki rákezd a maga kis melódiájára. Élettől, hangoktól lüktet az erdő, a mező. Rég várt neszeket, strófákat repít a langyos szél tova a fák törzsei között, majd fel a sudarakba, hogy az erdő minden szegletébe eljusson a hír, a tavaszi feltámadás híre.
A természet minden lakója készülődik. A fák, a bokrok testében szakadatlanul folyik a munka, az avar mélyén az újjászületésre készülnek a növények, és az egész erdő megtelik valami megmagyarázhatatlanul finom illattal, melyet csak ilyenkor érezhetünk.
A kis tisztáson is nagy a készülődés. Sorra dugják elő tüskékkel felfegyverzett apró testüket a csalánok, karcsú fűszálak próbálnak helyet keresni maguknak, ahol újra zöld pompában nőhetnek, perzsa veronikák bontogatják az ég kékjében pompázó szirmaikat, bársonyos tüdőfüvek lila és rózsaszín virágaikkal csalják a rovarokat, és mintha a nap korongja, a földre költözött volna, úgy tündökölnek a martilapu kedves fejecskéi. Apró gombák kukucskálnak elő kíváncsi szemeikkel, arcukat betakaró kalapjuk alól, figyelve a tisztás minden rezdülését. Ahogy az ébredező nap felsejlik az égén, és sugarai a talajt simogatják, a rovarok is felébrednek éjszakai álmukból. A tisztás szélét beborító avarban pókok szaladgálnak kecses lábaikkal, mint akiknek sürgős, halaszthatatlan találkozójuk van. Verőköltő bodobácsok gyülekeznek a napfényben úszó korhadt fákon, mintha sorsukat eldöntő gyűlést tartanának, majd miután vége az összejövetelnek, elindul mindenki a maga útján. A kellemesen meleg levegő az első hétpettyes katicabogarat is felébreszti. Csinos fekete pettyekkel mintázott kabátkájában indul útnak, egy elszárad virágnak a szárán. Lassan, megfontolt léptekkel halad egyre-egyre magasabbra, majd menet közben újra és újra megpihen. Mozgásán látni, hogy nemrég ébredhetett fel hosszúra nyúlt téli álmából.
A madarak kórusa örömittasan dalol, egy pillanatra sem tartva pihenőt, csak ismétlik egyik strófájukat a másik után. Harkály dobol serényen az erdőszél sudárra nőtt bükkfáján, melyre a távolból válasz érkezik. Egy régen elkészített odú bejáratában kékcinege kiáltozik nyugtalanul, védve otthonát a közelben keresgélő fajtársa elől. Minden tollas készülődik, vannak, akik a párválasztásra, vannak, akik a költésre, és olyanok is akadnak, akiknek fészkében már tojások lapulnak. Megkezdődött hát a természet legszebb ünnepe, a tavaszi feltámadás.       
       

Martilapu

 Szemétgomba faj 

 Szemétgomba faj