2016. február 25., csütörtök

A legszebb strófák.



 Február 25-ét írunk, napok kérdése, és a naptár szerint beköszönt a tavasz. Azonban nem csak a naptár bizonyítja, hogy a kikelet napokon belül megérkezik, hanem az élővilág is, hiszen a természet  hosszú téli álmából ébredezik. A tavasz első hírnökei, a hóvirág, a sáfrány, a bársonyos tüdőfű, mind mind színes szirmaikat bontogatják, és a fűzfa félék is pihe, puha barkákkal ékeskednek. Az erdő talaja is ébredezik, az avar takarásából sorra bújnak elő az első tavaszi virágok, és a fű is üde zöld színben pompázik. De nem csak a virágok bizonyítják a tavasz közeledtét, hanem a madarak is. A hollók, már több napja szerelmes táncot lejtenek a levegőben, a balkáni gerlék szorosan összebújva párjukkal pihengetnek a kiskertemben, a feketerigó hímek nagy csetepaté közepette védelmezik revírjeiket, és a nagy fakopáncsok is messzire hallható dobolásukkal jelzik területüknek határait. Azonban talán az egyik legszembetűnőbb változás ilyenkor a hangok, melyeket erdőn, mezőn, vagy akár kertünkben is jól hallhatunk, és ezek a madarak legszebb tavaszi énekei. 
A mai naphoz is egy ilyen élmény fűződik, mely mindössze pár percig tartott, de emléke a szívemben hosszú időn át megmarad, mert ez az az ének, melyet évről évre annyira várok, és amikor meghallom, akkor tudom, hogy a tavasz megérkezett, legalábbis az én szívemben biztosan. Ezek a csodálatos dallamok, egyike a legszebb előadásoknak, és melyet a hím énekes rigók adnak elő. Az idei évben először, ma délután hallottam meg az ablakon keresztül ezeket a gyöngyöző strófákat, gyorsan kimentem az udvarra, és keresni kezdtem a rigót, ösztönösen a fenyő ágai között, mert minden évben ezen ácsorog, és kürtöli világgá, hogy megérkezett a tavasz. Most is ott volt, és perceken át csak dalolt, és dalolt, olyan áthatóan, mint azt tőle megszokhattuk. Ezek a dallamok genetikailag rögzülnek bennük, de ha figyelmesen hallgassuk előadását, akkor más fajoktól elcsent dallamokat is felfedezhetünk benne. Előadását egy feketerigó szakította meg, amint mellé repült, az énekesrigó pedig abbahagyva a dalolást, szárnyra kapott és tovaszállt. 
Majdnem napra pontosan érkezett meg, és kezdett neki a dalolásnak, mint a tavalyi esztendőben, akkor február 21-én sikerült először hallanom előadását. A mai napon is új taggal bővült a madárkórus, és a természetnek hála, ennek én is részese lehettem.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése