A tisztás tavaszi rovarvilága.

Sávos somkórócincér  

 Kék somkórócincér 

 Selymes lombormányos

Ma egész nap borult, szomorkás volt az időjárás. A nap sugarai csak rövid időre tudták áttörni magukat a vastag felhők között. Olyan volt, mintha bármelyik pillanatban eleredhetne az eső, de pár cseppnél több nem hullott alá. Szomorkás idő ide vagy oda, én útra keltem a tisztásra. Az erdő a madarak dalától volt hangos, akik pedig nem énekeltek azok szorgosan, megtömött csőrökkel táplálékot hordtak a folyton éhes csőrű utódoknak, hiszen sok madár fiókái már napvilágot láttak, és egész álló nap élelem után csipognak. A tisztásra vezető út már egyre nehezebben járható, de a vadak által kitaposott ösvényen én is kényelmesen elférek. A sűrű lombruhát öltött bokrok, az egyre nagyobbra növő erdei turbolya, a vadszeder, és a csalán hajtásai, szépen lassan elzárják a tavasz elején még könnyen járható ösvényeket. Kiérve a tisztásra, mint minden alkalommal, most is a kakukk messzire hangzó hangja, és a tücskök muzsikája fogadott. Pár hete még a bokáig érő fűben tehettem meg sétáimat, mely mára már térdig ér, a seprence hajtásai is egyre nagyobbak. Ebben a nagy fűben azonban rengeteg rovar lel otthonra, melyekből ma is sok fajt tudtam megfigyelni. Többek között a hosszú csápjukról könnyen felismerhető cincéreket. Kedvelem ezeket a rovarokat, vannak köztük élénk, és szolid színezetűek, de egy közös bennük a csápjuk, melyek hosszabbak mint a testük, és ennek köszönhetően igazán tetszetősen néznek ki. Ma a kék színben csillogó, kék somkórócincérekkel, és a sávos bogáncscincérekkel sikerült összetalálkoznom. Rajtuk kívül vérfoltos kabócák, hangyalesők, nagy bíborbogarak, lapp erdei csótányok, szöcskék, sáskák, és egy számomra eddig ismeretlen selymes zöld színben tündöklő bogárral hozott össze egy találkozót a természet. A seprence levelén ácsorgott, és amint megérezte közeledésemet gyorsan menekülőre fogta. Én vártam, bízva benne visszatér eredeti helyére, annyira különleges volt, hogy megérte ott szinte mozdulatlanul várakoznom. A türelmem meghozta az eredményét, mert szépen lassan visszajött oda, ahonnan percekkel azelőtt elmenekült. Teste selymes smaragdzöld színben csillogott, ahogy a pillanatokra előbújó napsugarak megsütötték.  Nagy fekete gomb szemeivel csak figyelt, és mint aki megbarátkozott szemlélőjével, a félelem pici jelét sem mutatta. Nyugodtan tűrte, hogy megörökítem, és hogy figyelgetem őt. A nap amilyen hirtelen kibukkant, olyan gyorsan vissza is bújt az egyre sötétebb felhők közé. A tisztáson mintha a szürkület kezdett volna eluralkodni, olyan sötétlett hirtelen. Egy-egy csepp eső átfúrva magát, a talajra cseppent, majd követték őt a többiek, én pedig jobbnak láttam lassan hazaindultam.  Itthon átlapozva a rovarhatározó könyveimet a smaragdzöld bogár után kezdtem el kutatni, de sajnos sikertelenül. A könyvek után jött az internet, és megtaláltam, hogy az ormányos bogárfélék családjába tartozó faj, és nagy nehezen a becsületes nevére is rábukkantam, ami nem más, mint a selymes lombormányos.

A természetnek hála, a mai nap is új, eddig ismeretlen megfigyelési élményekkel zárult a sétám. 

 Lapp erdeicsótány 

Hangyaleső 

Nagy bíborbogár

A kis tisztás lepkéi.

 Kockás busalepke

 Barna tűzlepke

 Mustárlepke

Minden évszakot kedvelek, mert mindenek megvan a maga szépsége, mellyel elvarázsolnak, amikor a természet ösvényére lépek. Aki nyitott szemmel járja az erdőket, mezőket, réteken annak mindig, minden évszakban élményekkel telik a kirándulása, hiszen a természet rengeteg kincset tár fel előttünk, csak észre kell venni őket.

Azonban, ha az évszakok közül kellene választanom, akkor az első helyre a tavaszt sorolnám. Ilyenkor a legszebbek a változás, amikor újjászületik a természet. A téli álom után új életre kelnek az erdők fái, a bokor fehér virágruhába öltöznek, az avartakaró védelméből színes virágok bújnak elő, apró rovarok töltik meg élettel a réteket, és a mezőket, és a madarak kedves énekétől hangos a táj. A levegő ilyenkor még kellemesen meleg, és üde színekben gyönyörködhetünk.

Azonban a tavasz a rovarok miatt is a kedvenc évszakom. Aki fegyelemmel követi a bejegyzéseimet, az jól tudja, hogy ezek az apró élőlények mennyire közel állnak a szívemhez. Nap szinte nem telik úgy el, hogy ne látogatnák ki a kis tisztásra, és ne figyelném a füvek apró népének titkos kis életét. Lent a gyepszinten ilyenkor májusban már javában zajlik az élet, nagy a sürgés, forgás. Sajnos azonban az időjárás nem igazán kedvez a rovarvilágnak, mert már napját sem tudom megmondani, mikor volt utoljára szélcsend. A reggel még mozdulatlan levegőt, délelőttre olykor erős széllökések váltják fel, mely kitart az esti órákig. Ebben az időben a rovarok aktivitása is sokkal gyengébb, mint egy nyugodt, széltől mentes napon. De szél ide vagy oda, mégis csak megéri ilyenkor is a természetet járni, mert megfigyelni való akad bőséggel. Napról napra egyre több lepkefaj kap szárnya, de közel sincsenek annyian, mint az elmúlt éveknek ebben az időszakában. Talán a rájuk nézve kedvezőtlen időjárás az oka, mert ilyenkor inkább a fűszálak közé húzódva pihengetnek, és csak ritkán kapnak szárnyra. Ennek ellenére sikerült megfigyelnem kockás busalepkéket, Kóbor ékesboglárkákat, fehér szárnyat viselő mustárlepkéket, barna tűzlepkéket, párducfoltos araszolót, és ablakosmolyokat.

Bízom benne, hogy lassan változni fog az időjárás, és a rovarvilágra nézve kedvezőbb oldalát fogja mutatni a tavasz utolsó heteiben. 

 Ablakosmoly

 Kormos ékesboglárka

 Párducfoltos araszoló

Gondolataim a természetről.

Találd meg a saját világod, melyben boldog lehetsz, és ahol minden egyes pillanatban önmagadként élhetsz!

Miskolczi Tímea 

Fehér madársisak.

Pontosan egy éve annak, hogy erdei túrám során találkoztam egy számomra addig ismeretlen virággal, melynek egyedi szépsége már akkor magával ragadott. Fehér, félig zárt virágainak, és üde zöld levelinek köszönhetően nem maradhatott rejtve szemeim előtt. 

Ma ismét útra keltem arra a helyre, ahol ezzel a vadon termő orchidea fajjal sikerült egy éve összetalálkoznom. Reménykedve haladtam előre az erdő ösvényén, bízva benne, hogy sikerrel járok, és ha a természet is úgy akarja, akkor a mai napon ismét gyönyörködhetek a fehér madársisakokban. És így is lett, ugyanúgy, mint tavaly tavasszal, most is ott álltak. Több tövet is sikerült megfigyelnem, még szirmaikat nem kezdték el bontogatni, de nem kell több pár napnál nekik, hogy teljes pompájukban tudjanak tündökölni. Azonban egyik megelőzve a többieket már szépen nyiladozni kezdett. Ezekről a virágokról fontos tudni, hogy először tíz éves korukban borulnak virágba, addig csak a sötétzöld levélzet figyelhető meg. Amint elérték a tíz éves kort, onnantól kezdve minden év tavaszán, májustól júniusig, fehér virágokkal büszkélkednek. 

A következő napokra kellemesen meleg időt jósolnak az előrejelzésekben, és biztos vagyok benne, hogy a kedvező idő, pár nap alatt előcsalja, a most még bimbós virágokat. 

Üdvözöllek május!

Méh

Réti kakukkszegfű

 Olocsáncsillaghúr

Május a tavasz harmadik, és ezzel együtt az utolsó hónapja. Az erdő fái már újdonsült zöld ruhájukat viselik, és csak az akácok árválkodnak közöttük csupasz ágakkal, de a hónap elsőn heteiben ők is illatos virágba és, mint a többi fa, üde lomkoronába fognak öltözni. Az akác virágzásakor édes illatot repít a langyos szellő az erdő fái között, szorgos méhek zsongják őket körbe, és gyűjtögetik nektárjaikat. Az erdő talaját egyre kevesebb virág díszíti, de ha figyelmesen haladunk ösvényein, akkor a lila színben tündöklő baracklevelű harangvirág bókoló kelyheivel, a szagos müge, a gyöngyvirág apró fehér virágaival, vagy éppen a fehér madársisakkal is találkozhatunk. A napsütötte erdőszélek cserjései tövében, fehér szirmokkal csalja még szemünket az olocsáncsillaghúr, és a galagonyabokrok is virágba borulnak.

A réteken, és a mezőkön egyre több virág kezdi el szirmait bontogatni, az erdők után, most az ő időszakuk kezdődik el, mely végigkíséri a tavasz utolsó heteit, és a meleg nyári hónapokat. Ahogy egyre melegebb, és nyáriasabb lesz az időjárás úgy lesznek napról-napra egyre többen. Élénk rózsaszín virágaival büszkélkedik ebben a hónapban a réti kakukkszegfű, mely akkor virágzik, amikor a kakukk dalol, ugyancsak rózsaszín virágokat visel a gyepübükköny, lilán virít a mezei zsálya, hosszú, sudár termetével, és éjszaka kellemes jácint illatára emlékeztető virágait bontogatja a kónya habszegfű.

A rovarvilág apraja nagyja, a fűszálak között szedi vékonyka lábait. Sáskák, tücskök muzsikájától hangosak a rétek, és egyre több lepkefaj kap szárnyra a kellemesen meleg levegőben. Az erdőkben teljes a madárkórus, minden vonuló madarunk hazaérkezett költési területére, és fészküket építik, renoválják, vagy éppen már tojásaikat melengetik. Az állandó madaraink legtöbbje már utódaikat nevelgetik, és egyesek fiókái már első lépéseiket, és szárnypróbálgatásaikat teszik meg a nagyvilágban. Ez az a hónap, amikor az énekesmadarak dalától hangos az erdő, a mező, egy hónap múlva lassan elcsendesülnek ezek a strófák. Pirkadattól, alkonyatig hallgathatjuk a szebbnél-szebb előadásokat, melyek a kora reggeli, és a késő esti, szürkületi időszakban a legintenzívebbek. Ha ilyenkor járjátok a természet ösvényeit, gyönyörű madárkoncertben lehet Nektek is részetek.

Május az új életekről is szó, hiszen ebben a hónapban látnak napvilágot az őzek gidái, és a szarvasok borjai. Általában egy utódot hoznak a világra, de olykor kettő gidát, vagy borjait, is megfigyelhetünk mamájuk nyomában. A rókák kicsinyei, már hetekkel ezelőtt megszülettek, és ahogy telt az idő egyre nagyobbra cseperedtek, olyannyira, hogy már a kotorék előtt játszanak boldogan, és felhőtlenül.

Az előttünk álló május rengeteg élményt, és kalandot tartogat mindenkinek, aki a természetet végeláthatatlan ösvényeit járja.

 Dám szarvasborjú

 Őzsuta gidáival

Búcsúzik az április.

Salgói vár

 Kis busalepke

 Kóbor ékesboglárka

Megint eltelt egy hónap, a tavasz második, hava, amikor a legjobban megfigyelhető a természet újjászületése. Ebben a hónapban a legszembetűnőbbek a változások, amikor a hosszú tél után megfakult táj újra színekkel, és élettel telik meg. Vonuló madaraink sorra visszaérkeztek távoli telelő területeikről, megépítették fészküket, melyekben a tojások már ott lapulnak, de egyes fajoknak már az utódai is napvilágot láttak. Ebben a hónapban ez erdő, a mező, vagy akár a saját kertünk is csodálatos énekektől hangos, mely dallamok pirkadattól, alkonyatig végig kísérik a napját mindenkinek, aki nyitott füllel járja a természet ösvényeit. Hónap elején a szokatlanul meleg, olykor már kora nyáriasnak mondható időjárás sorra előcsalta a fák virágait, melyek szinte roskadoztak az illatos, és bőséges termést ígérő fehér, rózsaszín szirmoktól. Hangos döngicséléssel zsongták őket körbe a pollenjeikre éhes méhek, dongók, pöszörlegyek, és a színes lepkék. Ekkor még boldogan könyveltem el magamban, hogy mire eljön a gyümölcsérés időszaka mennyi éhes csőr, és száj fog jóllakni a pirosan mosolygó, édes cseresznyéből, a lédús almából, de ez öröm mára gyökeresen megváltozott, mert a napokban beköszöntött reggeli fagyok, nagy károkat okoztak a gyümölcsösben, elvéve ezzel a bőségesnek ígérkező termés reményét. Csak bizakodni tudok, hogy azért nem veszett oda minden, és egy pár szem cseresznyét, meggyet, vagy éppen almát be tud érlelni a nap melengető sugarai. 

Az erdő ebben a hónapban élte meg legszebb napjait, az avartakaró védelmező öleléséből sorra bújtak elő a tavasz színes virágai. Sárga színben tündököltek a bogláros szellőrózsák, a tavaszi kankalinok, a salátaboglárkák, a gumós nadálytövek, a változó boglárkák, a sárga árvacsalanak, a tyúktaréjok apró törékeny virágai, üde fehér foltokat varázsoltak az erdei madársóskák, az olocsáncsillaghúr kecses virágai, és a hagymaszagú kányazsombor sudár szárán, apró virágokkal magasodott a többi növény fölé. A lila, és rózsaszín is képviseltette magát, a tavaszi lednek, az illatos ibolya, az odvas keltike,és a foltos árvacsalánnak köszönhetően. Az erdőszéleket hófehér ünneplőbe öltöztették a kökénybokrok, melyeknek köszönhetően édes illatot repített a szél láthatatlan szárnyain. 

A rétek lakói is szépen lassan kezdtek ébredezni, a hónap közepén megjelentek az aprócska, szabad szemmel szinte alig látható sáska, és szöcskelárvák. Boldogan ugráltak, és napfürdőztek az egyre zöldebb fűszálakon. Éltre keltek a kabócák, pettyes ruhácskát viselő katicabogarak, a kék nünükék, verőköltő bodobácsok, pihentek a tisztás növényei között. Könnyed táncot lejtettek, vagy éppen a nap sugarait élvezték a színes lepkék. Voltak köztük áttelelt nappali pávaszemek, atalanta lepkék, üde, sárga színű citromlepkék, narancssárga folttal díszített hajnalpírlepkék, de megjelentek a kis busalepkék, a mustárlepkék, és a kóbor ékesboglárkák. 

A gyíkvár lakói is felébredtek téli álmukból, és amikor csak tehették a nap meleg sugaraiban fürdették magukat. A hímek már kékes nászruhájukat viselik, és a nőstényeknek kegyeiért versengenek. Hiszen a tavasz a szerelemről szól az állatvilágban, ilyenkor madarak hímjei is legszebb tollruhájukat viselik, és a rovarok is szerelmesen követik kiválasztottjukat. Sokaknál azonban már az utódokat nevelik a szülők. A feketerigók fiókái már régen napvilágot láttak, most a hónap végén hagyták hátra eddigi otthonukat, a szülők pedig már a fészken kívül etetik, és nevelik őket. Ebben a hónapban születtek meg a csíkos kis ruhácskát viselő vadmalacok is, akiket a mamájuk nevel, és véd. Most lesz második hete, hogy először láttam őket, és ez idő alatt is sokkal bátrabbak, és elevenebbek, és talán egy picikével nagyobbak is lettek. 

Aki ebben a hónapban figyelemmel követte a természet újjászületését, annak szerintem számos élmény, és emlék lapul most is a szívében, mert talán ilyenkor tavasszal a legszebbek a változások, amikor új életek látnak napvilágot, és régen született életek ébrednek fel téli álmukból.

 Gumós nadálytő 

 Hagymaszagú kányazsombor

 Tyúktaréj

 

Gondolataim a természetről.

Hagyd ott a virágokat ahol nőnek, ahová a Jóisten teremtette őket, mert csak így tudnak teljes pompájukkal ragyogni, és minden ember szívébe boldogságot lopni!

Miskolczi Tímea