December végét írunk, de ahogy sétám során végignéztem a tájon, inkább ősznek mondtam volna a jelen taposott évszakon, nem pedig télnek. Hónak sajnos semmi nyoma, leszámítva azt a pár kóbor hópihét, ami a délelőtti órákban megtisztelte a tájat, azonban ez sem tartott sokáig, mert a délután tündöklő napsütést tartogatott és az a picike hó is megadta magát a nap sugarainak és nyomban elolvadt.
A réten gyönyörű pompájában virít a közönséges cickafark, a süvöltők napfürdőztek az ágak között, a csízek pedig semmivel sem törődve kedvenc csemegéjüket, az égerfa termésének magjait eszegették nagy lelkesen. Az erdőben egy őszapó csapat halk, fülemnek oly kedves csicsergése volt hallható, amint ágról ágra és fáról fára egymást követve szálldostak a tündöklő napsütésben.
Bizakodva és reménykedve tekintek előre, hogy az új esztendővel talán az igazi tél is megérkezik, mely hófehér, puha lepellel borítja majd be a tájat.
"Aki a természetben találja meg saját világát, sosem csalódik. A törvények itt kegyetlenebbek. Viszont sokkal tisztességesebbek!"
Csíz tojó
Süvöltő tojó
Süvöltő hím
Közönséges cickafark
Közönséges cickafark
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése