Őszi lombszíneződés.

Minden esztendő őszén, sárga, vörös, barna színekben pompázik a természet. Ilyenkor a fák, a bokrok a legszebb és a legszínesebb ünneplőjüket öltik magukra, mi pedig, akik az erdők, mezők ösvényeit járjuk, évről évre egy csodát élhetünk át, a természet egyik legszebb csodáját, a lombszíneződést.

A természet, akárcsak annak lakói alkalmazkodtak az évszakok folytonos változásához és életüket aszerint élik, hogy ezek a hatások ne jelentsenek veszélyt számukra. A tél azonban, alkalmazkodás ide vagy oda mégis nagy kihívást jelent számukra. Mint megannyi más élőlény, a fák is kialakítottak egy védekezési mechanizmust, hogy könnyebben át tudják vészelni a hideg hónapokat. A legtöbb lombhullató növény, minden ősszel leveti lombruháját. Amint beköszönt a szeptember, a nappalok szépen lassan egyre rövidülnek, az átlaghőmérséklet pedig fokozatosan csökkenni kezd. Ezt a változást a növények is megérzik és jól tudják, hogy fel kell készülniük a közelgő télre. Ahogy csökken a napsütéses órák száma, úgy a levelek zöld színét adó krolofill szépen lassan kezd lebomlani és előtűnik a sárga színért felelős xantofill, a narancs színért felelős karotin, ahogy pedig beköszöntenek az első hideg, nulla fok körüli éjszakák egy harmadik szín is megjelenik, mely nem más, mint a vörös színt adó antocián, melynek igen fontos védekező szerepe is van a nap káros sugaraival  szemben. Ezek a változások szemet gyönyörködtetőek, melyeket szabad szemmel jól láthatunk és megfigyelhetünk őszi kirándulásaink alkalmával. Azonban egyéb változásokon is átesnek a növények, csak ezek nem olyan szembetűnők, viszont nagyon fontosak, mert ezeknek a folyamtoknak a végén tudnak téli álomba merülni a növények. A fák és a bokrok szerteágazó ágai és a levelek között szépen lassan megszűnik a kapcsolat. A levelekből a levélnyélen keresztül a szárba, a vesszőkbe, majd az idősebb fás részekbe, legvégül pedig a gyökerekbe kerül vissza az összes tápanyag, ahol a tél folyamán elraktározódva pihennek. Amikor a fák színes leveleiket elhullatják, a száron a leválás helyén, mint egy aprócska seb, hegesedés megy végbe, melyet levélripacsnak nevezünk.

A fák leveleinek színeződése évről évre bekövetkező változás, azonban nem mindig ugyanakkor köszönt be, hiszen ennek a folyamatnak a legfontosabb tényezője az időjárás, mely minden évben másként alakulhat. Egyes években, ha hamarabb beköszöntenek az őszi napok előbb, ha pedig szép enyhe időjárással kedveskedik nekünk a természet, később éri el csúcspontját a lombszíneződés. Átlagosan ez az időszak október utolsó felére, vagy november legelejére esik, ezekben a hetekben a legszínpompásabbak a természet szerteágazó ösvényei.