Az első látogatás

 A legkíváncsibb apróság

Az idei esztendőben is nagyon nagy öröm és megtiszteltetés ért, mégpedig azért, mert újra az én kertem biztonságát választották az aprócska mókusok. Igen, ez valóban megtiszteltetés, hiszen a kis mókusok anyukája annyira megbízik bennem, és a kert biztonságában, hogy elhozta hozzám csemetéit éppen úgy, mint azt a tavalyi esztendőben is tette.

Tavasszal beszámoltam Nektek róla, hogy Bojtoskának egy szép szál legény udvarlója akadt, aki a mókuslány minden egyes mozdulatát követte és őrizte. A téli hónapokat Bojtoska, és hódolója, a szép sudárra nőtt fenyőfám ágainak a biztonságában töltötte. Azonban kicsinyeit nem itt nevelte fel, hanem a mögöttünk álló hatalmas erdő valamelyik fájának a koronájában. A mókusok kölykező fészküket általában lombos fák tetejében építik meg, mely szorosan a fa dereka közelében helyezkedik el. Az otthon falát keresztül-kasul fonott vékonyabb, vastagabb ágakból, gallyakból készítik el, a belsejét pedig puha mohával párnázzák ki, hogy az kellemesen meleg, és védett legyen a csupaszon születő csöppségeknek. A fészeknek egy bejárata és egy vészkijárata van, olyan, mint egy szép nagy szarkafészek, melynek a tetejét is sűrűn szőtt ágak alkotják, hogy a tavaszi esőzések se tudjanak áthatolni rajta.

Bojtika, és a többi anyamókus azért választ lombos fát a fialó fészke helyéül, mert a fák vékonyka ágainak mozgása jelzi nekik, ha a nyuszt, a legnagyobb ellenségük közeleg. Ha úgy érzik, hogy a kicsik nincsenek biztonságban, akkor egyesével a szájukba fogják őket, és elköltöztetik családjukat egy másik, biztonságosabb otthonba. Éppen ezért írtam az imént, hogy megtisztelő Bojtitól, hogy elhozta a kicsinyeit, mert a mókusmamák, csak a biztonságos helyre vezetik el utódaikat.

Kora reggel volt, a kertemben még félhomály ült, amikor négy eleven kis mókusra, és Bojtira lettem figyelmes. A kicsik félénken követték anyjukat, szépen sorban egymás után. A cseresznyefa, levelekkel sűrűn takart védelmében figyelték, és követték anyjuk minden mozdulatát. Arcukon eleven kíváncsiság ült, szemeik pedig ártatlanul csillogtak. Az első napon, csak a fa ágai közül nézték, ahogy mamájuk a diókat keresi, ők még nem mertek lemerészkedi a talajra, biztos távolságból, védett helyről szemlélték őt, és a kertem. Amikor Bojti jóllakott visszacsatlakozott a kicsikhez, és elindultak az erdő irányába, ahol az otthonuk lapul. Az első látogatást követte a második, amikor a kicsik már bátrabban mozogtak, elevenebben ismerkedtek a kerttel, annak lakóival, és a számukra kikészített finom falatokkal. Azóta is, szinte az egész napjukat itt töltik, ezen idő alatt pedig rengeteg megfigyelési élménnyel és kedves, mosolyra fakasztó pillanatokkal ajándékoznak meg engem.

Az élményeimről, a kis mókusok növekedéséről és kalandjaikról folyamatosan be fogok számolni Nektek, hiszen ritka, és kincset érő élmények ezek, amikor egy mókusmama bizalmába fogad, immár második éve.