Van egy kedves kinézetű, igazán aprócska gombafaj, melynek a
megjelenése bizonyítja, hogy a tél bebocsátást nyert a természet ösvényeire. Ő
pedig nem más, mint a téli fülőke.
A természet 2017 telén kedveskedett nekem a vele való első
találkozással, és azóta is éberen figyelem őket téli hónapokban,
hátha ismét mellém szegődik a szerencse, és újra találkozhatok velük. A
természetnek hála, tavaly sem maradt el a találkozás, igaz akkor az erdő
teljesen más szegletében örvendeztettek meg a jelenlétükkel. Az ünnepek alatt útra keltem, és felkerestem a téli fülőkék élőhelyét,
azt a fát, melyen az elmúlt télen is termőtesteiket növesztették.
Különleges, egyedi szokásokkal és felépítéssel rendelkező
gombák ők, hiszen ellentétben a legtöbb fajjal, velük a hideg hónapokban találkozhatunk.
Általában az őszi első fagyok után kezdenek el növögetni, és egészen a
következő tavaszig folyamatosan növesztik termőtesteiket. Nekik nem jelentenek
akadályt a téli fagyos időszakok sem. Amikor a természet ösvényeit a vastag
hótakaró, és a mínuszok veszik uralmuk alá, kicsit megpihennek, majd mihelyst picit
enyhülni kezd az időjárás, fejlődésüket ott folytatják, ahol a kemény fagyok
előtt abbahagyták.
Izgatottan haladtam az utamon, és közben arról ábrándoztam,
hogy milyen jó is lenne, ha meg tudnám őket pillantani, ott ahol tavaly
is éldegéltek. Vágyam pedig ügyesen valóra is vált, hiszen ott voltak. Kis
csoportba tömörülve bújtak elő a fa kérge alól. Voltak köztük nagyobbak, és
egészen aprók is. Csodás kis fülőkecsoporthoz volt ismét szerencsém, és, ahogy
figyeltem őket megállapítottam, hogy jóval többen vannak, mint a legutóbbi,
hosszú hónapokkal ezelőtti találkozáskor. Boldog voltam, hogy újra láthattam
őket, hogy a természet újra megadta a velük való találkozást.
A tél faggyal, és reményeim szerint hóval tarkított hosszú
hónapjai még előttünk és az erdők, mezők lakói előtt állnak. De fagy és hó ide
vagy oda, az egészen biztos, hogy ezen a télen sem kell kalapos kis kedvenceim
látványát nélkülöznöm. Szemeimet nyitva tartva fogom az utamat járni, éppen
úgy, mint eddig is tettem, hátha mellém szegődik a szerencse, és más
fülőkecsoportot is sikerül még megfigyelnem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése