Madármentés.

Aki figyelemmel követi bejegyzéseimet, az biztosan tudja, hogy mennyire közel állnak hozzám a madarak. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy életüket megkönnyítsem. Számos írásom szól a téli időszakban történő etetésükről, arról, hogy milyen módon növelhetjük meg a hideg hónapokban a túlélési esélyeiket, ilyenkor tavasszal pedig a fészkelésüket elősegítő lehetőségekről számolok be Nektek. Rengetek boldog pillanatokkal, kedves emlékkel ajándékoznak meg napról napra. A téli időszakban olyan jó figyelemmel követni őket, amint a kihelyezett táplálékot csipegetik, szemmel követni, hogy hol töltik a hideg, fagyos éjszakákat, tavasszal hallgatni a kedves kis előadásaikat, hogy miként udvarol szíve választottjának a nászruhába öltözött hím, hogyan építik meg leendő kis lakásukat, és az utódok miután elhagyták fészkeiket, a figyelő szemeim előtt hogyan cseperednek fel.

Sajnos azonban vannak olyan estek, amikor bajuk esik tollas kis barátaimnak. A legnagyobb veszélyt az ablakok üvege jelenti a számukra. Ahol lehetőségem van rá, ott szúnyoghálóval védem az üveget, hogy ha neki is reppennek, a háló csillapítsa az ütközés erejét, és ne szenvednek sérülést. Amelyik ablakon nincsen szúnyogháló, oda madársziluetteket ragasztok ki, hogy lássák ott nem tudnak átrepülni. Azonban ezek ellenére néha mégis megtörténik a baj, mint ahogyan ez vasárnap reggel is bekövetkezett. Hallottam, hogy a konyha ablakon koppant valami, gyorsan kiszaladtam a házból, és keresni kezdtem a földön nem e egy madár repült neki az üvegnek. Sajnos sejtésem beigazolódott, mert egy aprócska csíz feküdt a földön, odamentem hozzá, és láttam életben van, de nem mozdult. Óvatosan kezembe vettem, és bevittem, hogy pihenni tudjon, és nehogy valamilyen ragadozó martalékáévá váljon, mert így röpképtelenül könnyű préda lenne egy macskának, vagy akár a karvalynak. Ahogy kezemben tartottam éreztem, hogy egyre figyelmesebb, és picike fejével, és aprócska szemeivel kíváncsian szemlélődik. Már több ilyen mentésem volt kékcinegét, barátcinegét, fiatal meggyvágót ápolgattam míg nem erősödtek meg, és amikor újra erőre kaptak elengedtem őket, hogy tovább élhessék a madarak életét. Általában egy nagyobb virágcserép alá teszem őket, melynek sűrűn lyukacsos az alja, hogy levegőt bőven kapjanak, de egy kicsit sötétebb helyen tudjanak pihenni, ha szükséges ujjamat vízbe mártom, és a lecseppenő folyadékkal megitatom őket, majd mikor érezhetően jobban vannak, és biztonságosan repülni tudnak elengedem őket. Ilyenkor mindig a közeli bokor védelmébe repülnek, hogy ott még pihenve töltsenek el egy kis időt. Ez a kis csíz szerencsésebben járt, az ütközés nem lehetett olyan nagy, mert kábultsága nem sokáig tartott, amint kezemben tartottam éreztem, és láttam, hogy szépen mozgatja fejét, és, hogy van ereje mocorogni. Olyan kis nyugodtam viselte, hogy kezemben fogom, és ahogy aprócska fejét simogattam szemét lehunyva pihengetett. Szerencsére hamar helyre jött, és búcsút véve tőle kivittem az udvarra, szétnyitottam a kezemet, és elengedtem, hogy szálljon el, de annyira nem vette sietősre az elrepülést, mert még egy ideig az ujjamon ácsorgott, és nézelődött, majd hirtelen szárnyra kapott, és a közeli fára repült. A házból néztem őt ahogyan még pihenget, majd tovaszállt, hogy folytassa tovább kis madár életét. 

Üdvözöllek március!

Március van, a tavasz első hónapja, melyet szerintem már sokan vártunk, hogy megérkezzen. Számomra a legkedvesebb évszak, mert nincs is szebb annál, amikor a hosszú téli álom után, új életere kél a természet. A madarak kórusa egyre csak bővül, hiszen sorra érkeznek vissza hazánkba, a költöző madaraink, és amint elfoglalták revírjeiket a hímek, dalra is fakadnak. Ebben a kora tavaszi időszakban a hajnali, és a kora esti órák a fekete, és az énekesrigók gyöngyöző előadásaitól hangosak, mely előadásokat egy magaslati helyről hallatnak, és énekükkel csicsergik a nagyvilágba, hogy megérkezett a tavasz. Ahogy egyre beljebb lépkedünk a márciusba, egyre több énekes madár fog csatlakozni hozzájuk, a vörösbegyek, a hazatérő házi rozsdafarkúak, az aprócska, de annál áthatóbban éneklő ökörszemek, és a többiek. Mire a tavasz első hónapja véget ér, a hatalmas kórus szinte minden tagja visszatér, a költő területére, és magukra öltve nászruhájukat, szerelemtől ittasan, csak dalolnak, és dalolnak, hogy párjaikat elkápráztassák. 

Az egyre melegedő levegőben, a természet minden egyes lakója felébred álmából, és újra a virágok fogják borítani  az erdőket, a réteket, és a mezőket. A kora tavaszi virágok, még lombfakadás előtt sárga, fehér, lila és rózsaszín szőnyeget terítenek az erdő talajára, melyek vonzzák a nektárra éhes rovarokat. A réteken az áttelelő citromlepke, az atalanta lepke jelenik meg elsőként, majd követi őket a hajnalpír lepke, és a pókhálós lepke tavaszi nemzedéke, majd szépen sorban napvilágot látnak a többi lepkefajok is. Az egyre zöldebb fűszálak között, újra rovarok szedik aprócska lábaikat, napfürdőznek a picike, szinte alig észrevehető sáskalárvák, a hétpettyes katicabogarak menetelnek számunkra ismeretlen céljuk felé, és a melegebb napokon összeáll a tücskök zenekar is, hogy előadásukban gyönyörködhessen mindenki, aki a természet ösvényeit járja. 

Lépjetek rá Ti is az ébredő természet ösvényeire, hallgassátok a madarak előadásit, gyönyörködjetek a tavasz első virágaiban, csodáljátok meg a könnyed táncot lejtő lepkéket, vegyetek egy mély lélegzetet, és hagyjátok, hogy ezek a szépségek elvarázsoljon Titeket. 

 

 

 

Búcsúzik a tél.

A mai napon élhetjük meg február, és vele együtt a tél utolsó napját. Holnap beköszönt a tavasz, igaz még csak a naptár szerint, mert az időjárásban egyenlőre nagy változást nem jósolnak a meteorológusok.

Az idei tél sajnos ismét nagyon változékonyan, és az átlagostól enyhébben telt el, de bármilyen is volt az időjárás, aki szereti a természetet annak biztosan szép élményei maradtak emlékül ezekből a hónapokból. 

Nekem rengeteg megfigyelési élményben volt részem, és számos kedves emlékkel gondolok vissza ezekre a hónapokra, melyeket most veletek is megosztok. 

Az idei tél legelső napja gyönyörű napkeltével vette kezdetét.

Felkelő nap a Karancs-hegyen

December közepén pedig, a naplemente hagyott bennem szép emlékeket.

Besztercei tó

Karácsony előtt sajnos hónak semmi nyoma nem volt, helyette puha ködtakaró borította be a tájat, mely végigkísérte az ünnepeket is. A magasabban fekvő helyeken, viszont szikrázó kék ég, és melengető napsütés fogadott minket. A Salgói-vár is kibújt a puha takaróból, és csodálatos jelenségnek lehettünk részesei. 

  Boszorkánykő

Salgói vár

Somoskői vár

 

Az új esztendő legelején, az idei tél leghidegebb napjait élhettük át. A kertemben nagy volt a sürgés forgás, rengeteg éhes csőr, és korgó gyomor lakott jól a kihelyezett táplálékokból. 

Zöld küllő

Barátcinege

Csíz

Csuszka

Nagy fakopáncs

Mókus

 

Január közepére megérkezett az igazi tél, minden szépségével.

Nagykeresztúri tó

Medves-fennsík

 

A természetnek hála gyakran találkoztam dámszarvasokkal, és őzekkel is.

Dámszarvas

Őz

 

Február legelején a hóvirág elkezdte szirmait bontogatni, most pedig a hónap legvégére, egyre több virág ébredt fel téli álmából. 

Hóvirág

Pettyegetett tüdőfű

Téltemető

Fekete kökörcsin

Téltemető.

Ahogy közeleg a tavasz, úgy kezdenek a növények is új életre kelni. Egész télen a föld, és puha avartakaró védelmében pihentek, majd amikor a növekedésükhöz szükséges hőmérsékletet eléri a levegő, elkezdenek előbújni, és színes szirmaikat bontogatni. A hóvirág mellett van egy másik aprócska virág, mely élénksárga szirmait, és fényes, üde zöld  galléros leveleit, már február közepétől bontogatni kezdi, és nem állhat útjában a hótakaró sem. Ennek a korai virágnak a neve Téltemető. Sok helyen úgy tartják, hogy amikor ez kis sárga virág életre kél, vége a télnek, hiszen ő már érzi a tavasz közeledtét. Amint véget ér a virágzása, megérnek magvai, melyeknek a termését tüszőnek nevezünk, és a teljes növény tavasz végére visszahúzódik a talaj védelmébe. Ezeket az apró magvakat a hangyák terjesztik, ezeknek a széthordott magoknak köszönhetően, ott, ahol háborítatlanul tudnak élni, igazi gyepszőnyegként fedik be a talajt. Elsősorban a hegyvidékek tölgy, és ligeterdeiben találtak otthonra, de parkokban, és arborétumokban is megfigyelhetőek. Védett, természetvédelmi értéke 5000 forint. 

A legszebb strófák.

 Február 25-ét írunk, napok kérdése, és a naptár szerint beköszönt a tavasz. Azonban nem csak a naptár bizonyítja, hogy a kikelet napokon belül megérkezik, hanem az élővilág is, hiszen a természet  hosszú téli álmából ébredezik. A tavasz első hírnökei, a hóvirág, a sáfrány, a bársonyos tüdőfű, mind mind színes szirmaikat bontogatják, és a fűzfa félék is pihe, puha barkákkal ékeskednek. Az erdő talaja is ébredezik, az avar takarásából sorra bújnak elő az első tavaszi virágok, és a fű is üde zöld színben pompázik. De nem csak a virágok bizonyítják a tavasz közeledtét, hanem a madarak is. A hollók, már több napja szerelmes táncot lejtenek a levegőben, a balkáni gerlék szorosan összebújva párjukkal pihengetnek a kiskertemben, a feketerigó hímek nagy csetepaté közepette védelmezik revírjeiket, és a nagy fakopáncsok is messzire hallható dobolásukkal jelzik területüknek határait. Azonban talán az egyik legszembetűnőbb változás ilyenkor a hangok, melyeket erdőn, mezőn, vagy akár kertünkben is jól hallhatunk, és ezek a madarak legszebb tavaszi énekei. 

A mai naphoz is egy ilyen élmény fűződik, mely mindössze pár percig tartott, de emléke a szívemben hosszú időn át megmarad, mert ez az az ének, melyet évről évre annyira várok, és amikor meghallom, akkor tudom, hogy a tavasz megérkezett, legalábbis az én szívemben biztosan. Ezek a csodálatos dallamok, egyike a legszebb előadásoknak, és melyet a hím énekes rigók adnak elő. Az idei évben először, ma délután hallottam meg az ablakon keresztül ezeket a gyöngyöző strófákat, gyorsan kimentem az udvarra, és keresni kezdtem a rigót, ösztönösen a fenyő ágai között, mert minden évben ezen ácsorog, és kürtöli világgá, hogy megérkezett a tavasz. Most is ott volt, és perceken át csak dalolt, és dalolt, olyan áthatóan, mint azt tőle megszokhattuk. Ezek a dallamok genetikailag rögzülnek bennük, de ha figyelmesen hallgassuk előadását, akkor más fajoktól elcsent dallamokat is felfedezhetünk benne. Előadását egy feketerigó szakította meg, amint mellé repült, az énekesrigó pedig abbahagyva a dalolást, szárnyra kapott és tovaszállt. 

Majdnem napra pontosan érkezett meg, és kezdett neki a dalolásnak, mint a tavalyi esztendőben, akkor február 21-én sikerült először hallanom előadását. A mai napon is új taggal bővült a madárkórus, és a természetnek hála, ennek én is részese lehettem.  

Gondolataim a természetről.

Megszoktál-e állni, szétnézni a világba?

Meglátni a szépet, egy aprócska virágba?

Figyelni a hangokat, melyek körülvesznek Téged, ahogy a madarak mesélnek, szebbnél-szebb meséket?

Észre veszed-e a szivárványt a harmatcseppekben, ahogy megcsillan rajtuk a nap fénye, minden áldott reggelen?

Gyönyörködsz-e néha a pillangóban, és a fűszálon mászó aprócska bogárban?

Hagyod-e, hogy ezek a dolgok elvarázsoljanak Téged, és meg tudod-e látni bennük az igazi szépséget?

Miskolczi Tímea 

Színesedő erdő.

Pettyegetett tüdőfű

Ma délután, kihasználva a kellemesen meleg télutót, nyakamba akasztottam a fényképezőgépemet, és útra keltem az erdőbe. Kirándulásomnak konkrét célja volt, mégpedig a bársonyos tüdőfű megfigyelése. A tavalyi esztendőben, ilyenkor február végén, már rózsaszín virágai díszítették a még kopár erdőt. Bizakodva indultam útnak, hogy szerencsével járok, és a hosszú téli hónapok után, amikor a barna, és a szürke színek uralták a tájat, mostanra egy kis színt lopnak ezek az aprócska virágok, az erdő avarja közé. Az elmúlt hetek gyakori esőzéseinek emlékét még a mai napig őrzi a talaj, melyben igencsak nehézkes volt a járás, és a csizmám olykor mélyen a sár fogságába süllyedt, de nehezen átérve ezen a szakaszon az erdőben, már a puha avarban szedhettem a lábam. Az erdő szebbnél szebb énekektől volt hangos, daloltak a szén, és a kékcinegék, boldogan füttyögtek a csuszkák, dobolt a nagy fakopáncs, és a távolból a feketerigó trillája is jól kivehető volt. Annyira belemerülve kémleltem az avart, hogy észre sem vettem, hogy egy fácánkakas van a közelemben, ő azonban figyelmesebb volt nálam, és gyorsan szedni kezdte a lábait, míg nem eltűnt a fák sűrűjében. Én pedig tovább folytattam az utamat, az avarból mindenfelé a salátaboglárka üde zöld levelei bujkáltak elő, de élénksárga virággal még egyik sem büszkélkedett. Ekkor megpillantottam a még ősszel lehullott falevelek közül kikandikáló bársonyos tüdőfű zöld leveleit, virág még őt sem díszítette, de a levelek között, már jól láthatóak voltak az aprócska bimbók, melyekből rózsaszínben, és lilában tündöklő virágok lesznek. És nem is kell nekik sok idő, ha ilyen kellemes marad a hőmérséklet, akkor pár nap és színes szirmait elkezdi bontogatni. Tovább folytattam utamat, továbbra is reménykedve, hogy majdcsak megpillantok egy kinyílott példányt is, de mindhiába, egyik tőt sem díszítette virág. Gondolva egyet átvágva a hatalmas vízmosáson, utamat az erdő déli oldalán folytattam, bízva benne, hogy mivel a nap sugarai ezt a részt jobban melengetik, itt talán szerencsével járok. És a természetnek hála így is lett, a letört ágak, és a vastag falevelek védelméből egy aprócska rózsaszín virágú, pettyegetett tüdőfű látta meg a napvilágot. Olyan csodásan mutatott a barna levelek között, és végre hosszú hónapok után újra megérkeztek a színek az erdőbe. Utamat tovább folytattam, gondolva, ha egyet sikerült találnom, lesz itt még több is, és voltak, szám szerint néggyel sikerült találkoznom, mellettük pedig megszámlálhatatlanul sokan, olyanok, akiket jelenleg, csak bimbók díszítettek. Az erdő fái között egyre kevesebb fény szűrődött be, így jobbnak láttam elindulni hazafelé, és ekkor ismét egy csodaszép virágot sikerült észrevennem, ami nem más volt, mint a bimbózó erdei kutyatej, mely a tavaszi erdők egyik kedves kis színfoltja.

Lépjetek Ti is rá a természet ösvényeire, hiszen napról, napra egy több a látni, és a hallani való, mert hamisítatlanul megkezdődött a természet újjászületése.

Bimbózó erdei kutyatej